Nagyításhoz klikk a képre! 2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonkilencedik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére. Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre. Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket...
A Széchényi Könyvtár jóvoltából, az internetes bázisukon keresztül már elérhetőek az írásaim. Pdf fájlban ingyenesen letölthetők és olvashatók. Különböző témákat érintenek ezek a kötetek, történelemtől a gazdaságig, irodalomtól a pszichológiáig, tőzsdétől a vallásig. Az érdeklődő és kíváncsi olvasó szerintem talál köztük megfelelő választást. Kellemes böngészést és olvasást kívánok! Egy éjszaka a mandalák kertjében Lassú léptek a lélek mélyén (2025) Újabb festmények az álom és az ébrenlét határvidékéről, a tudat és a tudattalan világ pereméről: a mandaláim világából. Ennek a mostani műnek az első része, a 2022-es Séta a mandalák kertjében ismerkedés volt a témával. Egyfajta ráhangolódás. Ott szóba került Carl Gustav Jung, a pszichológia, kulturális viszonyítás, szubjektív dolgok, ismerkedés, hangolódás. Mint a turista, aki belép egy díszkertbe, körbemegy, nézelődik, gondolkodik, majd továbbáll. Most itt a folytatás: Egy éjszaka a mandalák kertjében. Ez a kötet azoknak szól,...
A kép illusztráció (AI) Nyűgös voltam és kimerült az utóbbi hónapokban, ezért vágytam már nagyon, hogy az alkotói házban lehessek. Eljött a rég várt péntek, bezárt a tőzsde, regisztráltam a heti tranzakcióimat, majd elő a slusszkulcs, nagytáska, könyvek, jegyzetek, gyors pakolás és indulás. A néhány órás autóúton klasszikus zenék szóltak a rádióban miközben lassan távolodtam a várostól, az aktuális feladatoktól és feszültségtől. Befektetési dilemmák, családi drámák, a város stressze és nyűge. Most egy másik világ felé haladtam. Az alkotói ház, a százéves kúria a hatalmas fákkal ott vidéken az erdő mellett, a képzeletemben létezett. Fantáziám egy különös szeglete volt ez, ahová visszavonultam alkotni. Festés és írás, mandalák és novellák. Egyfajta belső elvonulás, kreatív meditáció, alkotói magány. A mostani alkalom azonban máshogy alakult. Sokat írtam és festettem az elmúlt években, intenzív heteket töltöttem mindig az alkotó házban. Tele voltam inspirációval és jólesett ott a vidéki...