Rövid kis jegyzet Jon Fosseről

Magány és misztika, téboly és csend, mondatról mondatra. Különös világ bontakozik ki a műveiben, érdemes ezeket megismerni.

Rövid kis jegyzet hallható a lenti videóban Jon Fosseről:

YouTube Link >>

- Jon Fosse és a Nobel-díj >>

- Jon Fosse és a Melankólia >>

Olvasni jó. Olvasni hasznos.


A Kolostor Őre 

Az élet rövid

 Könnyed témának ígérkezik, ugye?  Csak így lazán: az idő és mi magunk. Hjajhh, Oliver Burkeman, Az élet rövid című könyvét olvasva azon tűnődtem, mióta is elmélkedik ezen az ember. Mármint a múló időn, és benne saját magán. Talán, mióta lejöttünk a fáról, majd két vadászat és evés közt jutott idő barlangrajzra vagy esőtáncra, szóval valamifajta ősember típusú kultúrára. Ébredező öntudattal talán már ott a barlangban is az időn, és a benne lévő szerepünkön tűnődtünk. De ha ott mégsem, amikor a papiruszokra vetettünk régóta mesélt mítoszokat, akkor már szinte biztos, hogy eltűnődtünk rajta: az időn és magunkon.

A téma modernkori gondolatait járta most körbe Oliver Burkeman, mert hát valóban minden generáció eltűnődik ezen, az éppen adott történelmi időszakban. Most pedig tényleg rövidnek érezhetjük az életet, pláne úgy, hogy a modern világban telezsúfoltuk haszontalan hülyeségekkel, olyanokkal, amik át is vették az irányítást fölöttünk. Érdemes ezen elgondolkodni.

Kik vagyunk, mit akarunk, miért tesszük azt, amit éppen teszünk, avagy hogyan is éljük le ezt a szinte pillanatokat alatt elsuhanó rövid kis életünket. Tűnődésre méltó gondolatok, bizony. Olvasni jó, olvasni hasznos. Különösen olyan témákat, amik mélyrehatóak, és alapjaiban kérdőjelezik meg a berögzült dolgokat, mert ekkor arra kényszerülünk, hogy mi is átgondoljuk az életünket. Cuki kis cicás facebook videók közt, vagy a hőbörgő kommentfalra tapadva nem biztos, hogy megtörténik ez, de Oliver Burkeman fejezetein végighaladva gondolkodásra leszünk kényszerítve, garantálom. És azt hiszem, ez előnyünkre is fog válni.

Az idő és mi magunk. Múlik tehát, telik, rohan, vagy éppen vánszorog, közben pedig mi magunk is átalakulunk. Csak nem mindegy, hogy. Zombik leszünk, vagy az életünk ura, legalábbis a múló idő barátja, és nagy dolgok szemtanúja.


A Kolostor Őre

Mandala 25.

Nagyításhoz klikk a képre!

2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonötödik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére.

Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig, úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre.

Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket festeni. A ritmusuk, ahogy egymás után világra jönnek az is nagyon egyéni és önálló, de a témájukat és a hangulatukat tekintve is különös az egész. Az utóéletükről nem is beszélve! Hiszen az íróasztalom mögötti könyvespolcon mindig ott van a legújabb két mandala, és van hogy hónapokig nézem őket. Aztán ha elkészül egy új kép, akkor a polcon lévők közül az egyik átadja a helyét. Tehát a legfrissebb két mandala mindig ott áll némán a polcon, én nézem őket, ők engem, és valahogy így bűvöljük egymást. Néma párbeszéd ez, közös tűnődés, meditáció.

Ennek a mandalákkal eltöltött elmúlt három évnek a sűrített, esszenciális lenyomata ez a mostani videó, ami hang nélkül, egymás után mutatja be az első húsz festményt. A képek fejlődése ez, a mandaláim evolúciója:

Egyenként külön az összes mandala megtekinthető:

Mandala 1. >>>  ;  Mandala 2. >>>
Mandala 3. >>>  ;  Mandala 4. >>>
Mandala 5. >>>  ;  Mandala 6. >>>
Mandala 7. >>>  ;  Mandala 8. >>>
Mandala 9. >>>  ;  Mandala 10. >>
Mandala 11. >>  ;  Mandala 12. >>
Mandala 13. >>  ;  Mandala 14. >>
Mandala 15. >>  ;  Mandala 16. >>
Mandala 17. >>  ;  Mandala 18. >>
Mandala 19. >>  ;  Mandala 20. >>
Mandala 21. >>  ;  Mandala 22. >>
Mandala 23. >>  ;  Mandala 24. >>

* * *

KÖNYVAJÁNLÓ

Különleges könyvajánló azoknak, akiket mélyebben érdekel a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung munkássága, azon belül is a személyiség, a lélek és az ecset találkozása, avagy a mandalák csodálatos világa.

Itt elérhető a könyv,
ingyenesen letölthető >>


A Kolostor Őre

ui: Carl Gustav Jung, a misztikus pszichológus >>

Miért nem viselt öltönyt Zelenszkij?

Miért nem visel öltönyt? - tették fel a történelmi kérdést Zelenszkijnek pár napja Washingtonban a Fehér Házban, azon a találkozón, ahol a történelem menete egy táncfordulattal lépést és ritmust váltott. Egyszerű kérdő mondat ez, csupán négy szó. A kérdés költői, bár egy újságíró tette fel. Talán nem is az volt a célja, hogy választ kapjon. Valami más járhatott a fejében. Na, vajon mi? (A kérdés az én esetemben is költői) A jól értesült informátoroktól azt is megtudhatta a nagyérdemű, hogy az öltöny témája a színpad mögött is felmerült. Arról nem szólnak a tudósítások, hogy a szakállal, a frizurával, a recsegő akcentussal, esetleg egyéb kiegészítőkkel kapcsolatban felmerültek-e igények, vagy sem.

Miért nem visel öltönyt? - Nem hagy nyugodni ez a kérdés. Eszembe jutott a híres francia divattervező, Yves Saint Laurent, akinek a Laurence Benaim által írott életrajzi könyvében olvastam: "A divat sok ezer elsuttogott titok az aprócska drámák folyton változó szövete felett, s e titkok olykor sírásban, máskor - gyakrabban - ruhákban öltenek testet." Ott ül Zelenszkij a világtörténelem közepén politikai vezetőkkel és diplomatákkal, a sajtó kamerái forognak, körülöttük pedig láthatatlanul lebeg ezer és ezer elsuttogott titok, aprócska drámák a ruhaszövetek felett.

Miért nem visel öltönyt? - Yves Saint Laurent mesterének tekintette Christian Diort. Fiatalon már nála dolgozott. Az írja az életrajz: "Monsieur Dior megtanította a fiatal Yves-nek, amit a tanítvány soha nem felejt majd el, valami többet, mint a divat és a stílus. A divat mesterségének nemességét." Minden szakmának, minden egyes mesterségnek van egy olyan szintje, ami már-már művészet, ami egyfajta szakmai nemesség, a legfelsőbb fok, az arisztokrácia. Felteszem létezik ez a szint az újságírásban és a politikában is, hullámozzon az óceán bármelyik irányba.

Miért nem visel öltönyt? - Christian Dior halála után a fiatal Yves vette át a cég kreatív irányítását. Folytatja a mester útját, de változni is kellett a korszakkal, hiszen elindult a megújulás, elkezdett felnőni a háború utáni generáció. Új típusú bútorok, új zenék, új szórakozás vette kezdetét. "Úgy döntött, ő lesz, aki ezt a generációt öltözteti. Tudja, hogy szoknyahosszokkal már nem lehet forradalmasítani a divatot. Valami tartós kell, tartósabb, mint maga a divat: A modernitás. A korszellem érzékelése."

Miért nem visel öltönyt? - Az életrajz megjegyzi: "Yves Saint Laurent nem látnok, nem is szociológus. Éles intelligenciája azonban legyőzhetetlenné teszi. Gyakran éppen a szakítás, a régiből az újba való átmenet idején adja önmaga legjobbját. A határokat feszegeti, a szabályszegéssel flörtöl. Vállalja a konfliktust." A könyvben sok vita kerül szóba. Emberi, szakmai, üzleti nehézségek. Ahogy nő a siker, nő az elismertség és a vagyon, úgy nő a tét is, ami körül bizony súlyos és nehezen megoldható konfliktusok robbannak ki.

Miért nem visel öltönyt? - "Egy év telt el Dior halála óta" - írja a könyv. - "Egy örökkévalóság. A szépségeszménye már történelem. A ragyogás volt a lényege. A szertartásosság. Az elv, hogy úgy kell kitalálni a ruhákat, mintha minden nő egyenruhás sofőr vezette kupéval járna". Igen, a változó világ. Egy év nagy idő. Vannak emberek, akik erőteljes megjelenésükkel és szerepükkel meghatároznak egy korszakot. Az idő telik, a dolgok pedig változnak. Új korok jönnek és új emberek. Egy idő után az újságírók is új kérdéseket tesznek majd fel. Átalakulnak körülöttünk a dolgok. Dior halála után három fiatalember, Pierre Cardin, Guy Laroche, és Yves Saint Laurent változtatták meg a divatot.

Miért nem visel öltönyt? - Eljött az idő, amikor Yves Saint Laurent önálló divatházat alapít, és a saját nevéből csinál márkát. Üzlettársakkal és kollegákkal indulnak önálló útra, hogy maguk mögött hagyják a kétkedőket, az okoskodókat, a kioktatókat, és mindazokat, akiket talán titokban lenyűgöz a tehetségük és a bátorságuk.

Miért nem visel öltönyt? - Vannak mondatok, amik beégnek az emlékezetbe. A történelemkönyvek lapjain újra és újra, kihagyhatatlanul felbukkannak, jól jellemeznek egy korszakot, egy embert, egy helyzetet. Yves Saint Laurent egyik ilyen híressé vált mondata: "A divat elmúlik, a stílus örök."

Miért nem visel öltönyt? - Yves Saint Laurent merészen kísérletezett, trendeket diktált, és magabiztosan uralta a szakma csúcsát. Mindezt egy átalakuló korban. Úgy írja a könyv: "Az elegancia megváltozott. A csábítás foglalta el a helyét. A csábítás új arzenáljához Yves Saint Laurent egy csepp titokzatosságot, kétértelműséget kever. Azt a megfoghatatlan valamit, amivel Párizs kényezteti a puritán Amerikát, megadva a kényelemhez a hiányzó bájt. Talán mert Párizsban vannak tévelygő szívek, akik azokért vesznek fel egy ruhát, akik majd leveszik róluk." Ugye?! Bizony, mennyi célja is van egy ruhának, egy mozdulatnak, a szavak nélküli kommunikációnak. Felvesszük, levesszük, kimondjuk, nem mondjuk, az üzenet megértését pedig némán, a másik emberre bízzuk.

Miért nem visel öltönyt? - Teltek az évek és szépen lassan Yves Saint Laurent is távozott az élők sorából. A divat volt az élete, a ruhák, és a stílus. Nyomot hagyott maga után. A neve fennmaradt, és nemcsak a divattörténelem lapjain, hanem élő brandként lélegzik, inspirál és dolgozik tovább. Azt nem tudom, mit szólna a mai divathoz és a világhoz. Véleménye biztos lenne. De most mi vagyunk itt. Csak mi és a ruháink.


A Kolostor Őre


ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>

uui: További olvasmány a témában:

 
 Yves Saint Laurent 
Élet a divatvilág trónján >>