Csodálatos sorozatot indított a Klubrádió Agatha Christie életéről
és munkásságáról. Hetente beszéli át részletesen a könyveket,
karaktereket, és az írónő különös személyiségét Miklós Ágnes Kata
irodalomtörténész Sugár Ágnes műsorvezetővel. Érdeklődve hallgatom, mert
régóta imádom a Poirot-történeteket, és Agatha Christienek a
személyisége és munkássága iránt is nagy kíváncsisággal vagyok, többször
visszatértem már hozzá az évek alatt és tanulmányoztam őt.
A
Poirot-filmek hangulata és a történetek zsenialitása teljesen
elvarázsol, de nem vagyok egyedül, hiszen a világ sok helyén lenyűgözve
tekintenek ezekre a művekre. Méltó módon csatlakozik Agatha
Christie életművéhez a Klubrádió, mert a két hölgy a műsorban színesen, kreatívan, kedvesen és érdekesen mutatja be ezt a hatalmas
életművet, a korszakot és a karaktereket. Új dolgokat is megtudtam
általuk, új szempontok, elgondolkodtató témák és érdekességek.
Mit tennél, ha együtt lennél egy szobában egy tigrissel?
- teszi fel a kérdést a híres színész Edward Norton egy jelenetben a filmbeli édesanyjának, Demi Moorenak.
Milánóban a
divathéten és New Yorkban került szűk körben vetítésre egy félórás
kisfilm, amiben az említett két színész mellett más hírességek is
játszanak. Az Oscar-díjas Spike Jonze, és az Oscar közeli Halina Reijn
rendezte. A rövidsége ellenére a nagy hollywood-i mozifilmek hangulatát
hozza. Az egész projekt mögött a híres divatcég, a Gucci áll, ráadásul
egy különleges sztori miatt.
A franciaKering-csoportról írtam már itt a blogon, a márkákról, trendekről,
részvényről, és már ott szó volt róla, hogy az exkluzív olasz márka, a
Gucci is hozzájuk tartozik. Az utóbbi időben iparági gyengélkedések nehezítik a piacot, de magánál a Guccinál is mintha elakadt volna a
lendület, így aztán útkeresésében van a márka és a cég is. Idén őszre
több változás is történt. Az egész Kering csoport irányítását átadták
egy új vezérigazgatónak, Luca de Meo-nak, aki több nagyvállalatnál ért
már el jelentős eredményeket, legutóbb a Renaultnál.
Luca
de Meo kinevezése mellett több átalakítás is volt a Kering csoportnál,
és az egyik legjelentősebb, a média által is az egyik leginkább számon
tartott esemény, hogy a cég zászlóshajójának számító Gucci márkához új
kreatív tervező került, mégpedig a szakma egyik fenevada: Demna.
Demna
érkezése nagy várakozások közt zajlik a Guccinál, feszülten figyelik a
részvényesek, az iparág, a konkurencia és a média, a divatrajongók, és
mindenki, aki csak érintve van ebben a történetben. Most a szeptemberi
milánói divathéten debütált a cég új kollekciója, a 37
archetípusos karaktert tartalmazó kollekció, a La Famiglia, ami már Demna kézjegyét
viseli.
Egyszerre tisztelgés ez a márka hatalmas kulturális öröksége előtt,
de mégiscsak a saját arcél kialakítása, és olyan alapkőletétel, amire
később építkezni fog a híres tervező. Ezt a kollekciót jelenleg csak a
föld néhány pontján lehet megvenni, Tokio, New York, London, Shanghai,
stb., a kiemelt Gucci szalonokban.
Üzenete több
kíván lenni, mint csupán textil, bőr, és maguk a ruhák; Demna a Gucci
hagyományaira építve egy sokkal mélyebb kulturális kódot kíván írni az
emberek számára. És itt jön képbe a Tiger!
Demna
debütálásának hatalmas hangsúlyt adott, hogy belépése a Gucci univerzumba az új ruhák mellett a Tiger filmmel történt, ami a La Famiglia kollekcióval
szintén most került bemutatásra Milánóban és Londonban. Majd a film
YouTube-ra is felkerült. Demi Moore egy képzeletbeli, Gucci néven futó
divat dinasztia központi szereplője, és a film, túl azon, hogy a különös
ruhákat is bemutatja, egyéb érzelmi és önismereti utakra is elviszi a
nézőt. A márka öniróniát gyakorol, kifiguráz, humorizál önmagán, esendő
oldalát is megmutatja, és aztán eljön a pillanat, amikor Edward Norton
felteszi a filozófikus kérdést:
Mit tennél, ha együtt lennél egy szobában egy tigrissel?
Megható és borzongató, ahogy egy halott ember életének ennyire a személyes dimenziójába beláthatunk ezzel a több, mint 45 évnyi jegyzetelt álomnaplóval. Néha hosszabb időszakok kimaradtak ilyen-olyan okok miatt, de alapvetően mégis végigkísérhetjük Polcz Alaine lélektani utazását, legalábbis ami az álmait illeti 1961-től 2007-ig, a haláláig.
Ablonczy Anna szerkesztette a könyvet, aki az utolsó években szoros kapcsolatban volt vele. Együtt dolgoztak, ami aztán egy mélyebb, amolyan mentori-baráti kapcsolattá alakult át.
Polcz Alainetől nem olvastam még könyvet, személyét a Mészöly-Nádas-Kisoroszi féle történetekből ismertem meg. Hallottam tevékenységéről a pszichológia, hospice, halál témában. Ezekről tudtam, de művet még nem olvastam tőle, viszont a könyvtár polcán a múltkor a kezembe akadt véletlenül ez az Álomnapló, belelapoztam és nem tudtam visszatenni, kihoztam. Jó döntés volt, nem bántam meg.
1961-ben 39 éves, az akkori álmaival indul a könyv. 2007 tavaszán záródik a mű 84 éves korában, talán az utolsóként lejegyzett álmokkal, hiszen ősszel távozott. Megható és borzongató egyszerre belátni ily módon egy nagyon is tudatos és érzékeny hölgy életének második felébe, több mint négy évtizedbe. Belelátni a lelkébe, a félelmeibe, örömébe és bánatába, és az életének mély, álmokban megjelenő misztikus rejtélyeibe.
Az egész könyvben az álomtörténeteken túl (vagy mögött) végighúzódik valami nagyon távoli, nagyon hűvös, valami emberentúli atmoszféra, a lelkünk és a tudattalanunk hangja, ami valahonnan messziről szállítja a személyre szabott szimbólumokat. Ezesetben Polcz Alainét, és így kommunikál vele ez a rejtélyes erő a távoli sötét, ismeretlen világból. Polcz Alaine pedig fogadja a messziről jövő hangot és képeket, próbálja őket értelmezni. Jól teszi, próbálkozni kell nekünk olvasóknak is így tenni. Ki-ki a saját üzenetét hallgassa, álmait értelmezze, töprengjen rajta, meditáljon felette, formálja velük együtt a sorsát, életének útját, aztán lesz, ami lesz.
A távoli szférák üzennek, ha elcsendesedünk, meghalljuk.
A jungiánus pszichológia egyik nagy öregje, James Hollis könyvét olvasom a napokban. Mélyreható kérdésekről szól a mű, megrázó történetek, elgondolkodtató tanulságok. Azok a dilemmák kerülnek felszínre, amik az életünk mélyén mozgatják a sorsunkat és a személyiségünket, és amiknek jelenléte az élet második felében válik egyre nyomasztóbbá.
Miért élünk úgy, ahogy? Mi mozgatja a kapcsolatainkat? Mifelé sodródunk? Lehetne hosszan folytatni a kérdések sorát, amit a könyv feszeget, a lényeg azonban a személyiségünkben és a tudatosságban van. Abban, hogy észrevegyük azt, miért is éljük úgy az életünket, ahogy, és miképpen lehetne ez másként. Nehéz és mélyreható kérdésekről ír Hollis úr, hiszen évtizedes önámítások, félreértések és csalódások lepleződhetnek le ezáltal. Az illúzióink, a hazugságaink, az újra és újra ismétlődő konfliktusaink egyre fojtogatóbbak lesznek, különösen az élet második felében.
Carl Gustav Jung is sokat foglalkozott ennek az életszakasznak a kihívásaival, a könyv is sokat hivatkozik rá, de ha az olvasó körbenéz maga körül, akkor ő is felfedezhet depressziós vagy kényszeres, szorongó vagy boldogtalan egyéneket, akik valahogy nem találják a helyüket, sőt, ahogy az idő telik, mintha egyre nagyobb bajban, pánikban, szomorúságban, függőségben vagy kényszeres pótcselekvésben lennének ezek az alakok. De vajon miért?
Jung egész pszichológiai munkássága végülis erről szól, a kiteljesedésről, önmagunk megtalálásáról, a családi, társadalmi és egyéni kötöttségeink megértéséről és meghaladásáról; hogy kibontakoztathassuk életünkben azt, amiért valóban megszülettünk. James Hollis több könyvet is írt hosszú szakmai pályafutása alatt, nyilvános interjúi elérhetőek a youtube-on, és ő is ekörül a kérdés körül forog. Mi az, ami meggátol minket abban, hogy igazán önmagunk legyünk? Kinek az életét éljük valójában? Miért nem vagyunk boldogok? Miért van hiányérzetünk? Miért futjuk újra és újra ugyanazokat a köröket, csalódásokat és elakadásokat? Miért állunk örökös harcban önmagunkkal, a sorssal, az univerzummal, vagy Istennel? Miért?
James Hollis
Régóta foglalkoztat a pszichológiának a jungiánus megközelítése. Ahogy telnek az évek, nemcsak Jung munkásságában merülök el egyre jobban, hanem a jungiánus szakmai közösség műveiben is. Pl. Marie-Louise von Franz, Verena Kast, SpeakingOfJung podcastok, vagy most James Hollis. Elgondolkodtató sorok, töprengésre érdemes gondolatok. Ajánlom azoknak, akik egy kiteljesedett és boldogabb életre vágynak, és ehhez nem félnek szembenézni önmagukkal és az életükkel.
2003 - találkozás a sahaja jóga meditációval.
2008 - elindul a kolostoros blog.
2014 - a meditáción túl, már sokkal szélesebb merítésből kerülnek be témák ide a kolostor udvarára.
Ezeket olvashatod most itt. Kellemes időtöltést kívánok hozzá.
