Krasznahorkai egy konfuciánus költő lenne?

Néhány rövid gondolat lepkékről, tangóról, életműről. No és a barbárokról.

A napokban értem Krasznahorkai László legújabb könyvének a végére, A magyar nemzet biztonsága című műnek. Lenyűgöző kifinomultság, szolid humor, bámulatos irodalom. Az élet apró, finom dolgai szelíden megrajzolva. Távolba és mélybe mutató kérdések, apró léptek, csendes botladozás, ártatlan tűnődések és súlyos sorskérdések. Krasznahorkai László már régóta lenyűgöz, újra és újra.

Különös művészeti ugrásban vettem részt az elmúlt hetekben, mert egymás után olvastam a legújabb művét, és rögtön utána a legelsőt, a negyven éve írt Sátántangót, ami szintén remekmű. Viszont nem bírtam ki összehasonlítás nélkül, vajon miképpen változott az alkotó írása a négy évtized alatt.

Az életműből több könyvet is olvastam már korábban, így azokkal is össze tudtam hasonlítani, de időben ez a két szélső állomása ennek a bámulatos pályának elgondolkodtató volt. Hogy honnan és hová, hogy miképp és hogyan. Az 1985-ös Sátántangó és a 2025-ös legújabb könyv, ami ráadásul abban az évben jött ki, amikor Nobel-díjjal jutalmazták az írót. Már a Sátántangó is egy remekmű, de az azóta eltelt negyven év érése és csiszolódása csodálatosan jelenik meg az új könyvben. Mesteri, ahogy egyre kevesebb szereplőt mozgat, még kevesebb az esemény, még letisztultabb a forma, az üzenet mélységével pedig, talán még messzebbre is tekint.

A Sátántangó karakterei és hangulata magával ragadó, azonban mintha néhol egy-egy rész túl lenne írva (mondom ezt én, az amatőr tollforgató, haha). Viszont itt már ebben a 2025-ös könyvben semmi ilyesmi. Tömény, mégis könnyed, letisztult, mégis sokatmondó, mint egy szép kő, amit simára csiszolt a folyó vize a hosszú évek alatt. Egyszerű a mű, mint egy zen koan, ahogy a kérdései is szintén a messzeségbe mutatnak. A szereplők az életet kutatják; ki apró lepkeszárnyak mintázatát, ki nagyobb filozófiai kérdések mozgását. De mit kutat vajon az olvasó? - teheti fel bárki a kérdést, miközben lapozza a könyvet.

Krasznahorkai méltán kapta meg a legrangosabb irodalmi díjat, hiszen munkája magas művészet. Magas és kifinomult. Könnyed, légies, és messzire mutató. Ilyen alkotó tolmácsolásában kell valóban eltűnődnünk a magyar nemzet biztonságán, mert nem hagyhatjuk ezt a kérdést csak a barbárokra. Sőt, a kifinomultabb harcosok, a szamurájok is gyönyörködnek néha egy-egy cseresznyefán, kardjukat tisztogatva költői képeken tűnődnek, nyugodtabb napokon pedig, talán még a lepkék szárnyának mintázatán is elámulnak a teaszertartás után.

Emelt fővel, ünnepi ruhában, méltósággal vette át a díjat. Hosszú ősz haja és megjelenése engem valamifajta konfuciánus költőre emlékeztetett. Egy olyanra, akinek sorai egyszer talán még a barbárok lelkéig is elér.


A Kolostor Őre


ui: A fenti írás pár napja jelent meg
a Librarius portálon >>

Kapcsolódó bejegyzések:

- Nobel-díjasok >>

- Dicshimnusza az irodalom erejének >>

- Az olvasó >>

 Bika a falon. 

Együtt hazafelé.

- zen történet -

 YouTube Link >>

Nádas Péter - Halott barátaim

.

"Kegyetlenség, érzelmesség, barátság"

- írja a könyvről a Nádas-életmű nagy tudója, Bazsányi Sándor a Literán. 

Így igaz. Kegyetlen a könyv, mégis barátian érzelmes. Kíváncsian vettem kézbe a művet, mert tudtam már néhány dolgot a benne említett személyekről: Mészöly, Polcz, Esterházy, és feltételezhetően körülöttük még pár kolléga, történelmi figura vagy családtag. Az elmúlt évtizedek könyvei, interjúi, cikkek és dokumentumfilmek, szóval a nyilvánosságból tudható elemek kapcsán ismertem már valamelyest a fenti személyek közti viszonyt, a drámákat, no és a történelmi kort. Azt is sejtettem, hogy mindezeken túl a könyv sok meglepetéssel fog még szolgálni. Nem csalódtam, így is lett. Nádas a tőle megszokott finomsággal fejtette fel a lélektani szálak szövevényét, így tárta az olvasó elé a kort, a halott barátait és önmagát.

Lenyűgöző bepillantás ebbe a különböző nemű, korú, származású és vérmérsékletű ember közös évtizedeibe. Emberi nagyságok és kicsinyességek kerülnek itt nagyító alá, amiket a szerző lézer pontosságú megfigyeléseinek és leírásának köszönhetően olvasás közben a zsigereinkben érzünk. Nem csoda, hisz Nádas mestere ennek. Egész életművében a testi érzékelés magas fokának lehettünk tanúi, a könnyektől a spermáig, illatoktól szőrszálakig, majd lassan tova kúszva a testtől az érzetekig és érzelmekig, intuícióktól talán a transzcendensig. Az apró rezdülések tanulmányozása, amelyek összessége aztán földrengésszerű és megállíthatatlan tektokinus drámákig dagadnak. Igen, ezt kínálja Nádas, az egész életműhöz méltón ebben a legújabb könyvében is. Önmagával együtt négy eltérő, érzékeny alkotó ember viszonyát mutatja meg. Ebbe a különös kapcsolatba kapunk egy kíméletlenül őszinte betekintést.

Nádas Péter szemén keresztül kísérhetjük végig a szereplők drámáját, kínjait és örömeit, a sikereket és a kudarcokat; háttérként mindehhez a háborút és a kommunizmust, Kelet-Európát, Magyarországot, vidék és a város, az arisztokraták és a zsidóság, a pesti panelélet, vagy egy kis szlovák falu kutyáinak ugatását. Háttérként állnak mindezek ahhoz, hogy jobban megismerjük Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Esterházy Péter és Nádas Péter személyiségének alakulását. Felbukkan aztán mellettük néhány másik művész, családtag, ismerős és ismeretlen alak is, hogy így együtt mutassanak meg nekünk olvasóknak valamit abból, ami akár hasonlóan játszódhat le éppen most a szemünk előtt, talán a szomszédban, a rokonnál vagy a kollegánál, csak nem vesszük észre. Nádas Péter írásai után azonban nincs már mentség, nem lehet ugyanazzal a szemmel nézni a világot.

Apró gesztusok és rezdülések összessége rajzolja ki a nagy képet. Egy házasság közös évtizedeit, egy ember öregedését, betegségek elhatalmasodását, az élvezetek hosszú tobzódását, emésztési folyamatokat, könnyeket, agresszív pusztítást, a közöny némaságát és sok minden mást. Apró gesztusokból, fénybe fordított láthatatlan kis pihékből lesz aztán a sűrű szőrzet, simogatás vagy durvulás. Nádas művei után más szemmel tekint már az ember a testre, a gesztusokra, önmagára és a világra. Érzékeny látásmód ez, precíz megfigyelés, tanítványi alázat ott a kisoroszi domboldalban, ahol aztán búcsút kell inteni a mesternek, önállóvá válni, és a belső parancsot követni. Nincs más, csak a saját út, egyéni toll, az évek és az emlékek. Az élet néha kegyetlen, máskor érzelmes, hosszú vagy rövid, kérdésekkel és kétségekkel teli. Pár ember néha mégis összekapaszkodik, együtt haladnak és szemlélődnek, vagy csak ülnek ott a Duna partján, az alkonyban és a csöndben. Azt hiszem, valami ilyesmi a barátság.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Nádas Péter magasrangú nemzetközi 
elismertségéhez két gondolat >>

- Nádas Péter 80. >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Tűnődések (ebook) 52. oldal

Mészöly Miklós és a halk léptek >>

 

 Két év Nádas Péterrel 
a kortárs irodalom
gombosszegi remetéjével

 YouTube Link >>

Bojár Gábor a Forbes címlapján

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, ezért a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal követem a cég életének azt a részét is, ami a médiában megjelenik. Az alapító és nagyrészvényes Bojár Gábor a cég közgyűlésein tanulságos dolgokat szokott mondani; közvetlen és nyitottan válaszol a kérdésekre, amikkel a találkozók előtt bizony én is el szoktam rendesen halmozni, de azt is érdeklődve figyelem mindig, amit az újságírók kérdeznek tőle különböző interjúhelyzetben. Így aztán remek volt, amikor megláttam a januári Forbes magazin címlapján, kíváncsian lapoztam bele.

Több téma körül forgott a Forbes, érintették a politikát, a Graphisoft üzleti parkot, az amerikai diákoknak nyújtott oktatási szolgáltatást, és egyebeket. Mindezekről szívesen beszél Bojár Gábor mindig, más interjúkban is szóba kerül. Ezeket hallva és olvasva rendszeresen felmerül bennem, hogy jót tenne Magyarországnak, és a pesti tőzsdének is, ha még több ilyen önerőből sikeres történet tudna kiemelkedni. Nagyon kellenek a jó példák.

Nem túlzás a Szilícium-völgy említése, hiszen aki járt már az óbudai Graphisoft Parkban, tudja miről beszélek. Aki még nem volt ott, ajánlom menjen el, nézze meg, majd gondolja át a csöndes léptei közben ott a fák alatt, mi lehetne Magyarországból, ha nem a feudalizmus régi reflexei vonzanák az országot, hanem a haza és a haladás - így együtt.

Amikor az urambátyám világát a szabadság levegője és a kreatív energiák váltják le, bámulatos fejlődés veszi kezdetét. Amikor nem az irigység és egymás letaposása a megszokott rend, hanem az inspiráció és a kooperáció, akkor az élet új dimenziója nyílik meg. A bratyizás és a mutyizás, meg a nagyipari gazemberség világát akár fel is válthatnánk valami sokkal szebb, hasznosabb és értékesebb környezetre.

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, tíz éve járok a részvényesi közgyűlésekre, és évente párszor megfordulok ott; különböző évszakokban különböző arcát mutatja a Park, és mindig inspirációt érzek ebben a budapesti Szilícium-völgyben. Egy olyan kellemes szellőt, ami a reményt nyújtja és a jövő ígéretét. Bojár Gábor 2021-es könyvéből ezért leginkább a Parkról szóló rész volt a kedvencem.

Látogatásom a Parkban 2016-ban.

A legendás Steve Jobs nemcsak inspirálólag hatott a Graphisoft Szoftver cégre, hanem közös együttműködés is volt az Apple-el, amiről Bojár Gábor is már többször beszélt. Érdemes a Parkban jelenlévő szobrokkal is megismerkedni, vagy a hely építészetén tűnődni, a természet harmóniáján, az oktatási intézményeken, és az egésznek úgy a fekvésén, ahogyan belesimul ez a lenyűgöző üzleti park az óbudai lakótelepek és a Duna közé csendesen, finoman.

- Szobrok a Parkban >>
- Épületek >>

Igyekszem a fejlesztéseket mindig követni, az új épületeket, a haladást, azt, miképpen formálódik a Park. Lassan és megfontoltan haladnak kitartóan. Az ottani atmoszféra, a hangulat és a szellemiség, mint egy mágnes vonzza a diákokat, az oktatási intézményeket, a vibráló energiájú startup-okat, és a világméretű szoftvercégeket. Igen, Magyarországnak van egy ilyen arca is. Jó ezt látni, jó ennek a részese lenni.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- 20 éves a Graphisoft Park >>

- Tudás, érték >>

- Gondolatok a Polgárságról >>

- Ábrahámtól a gázgyári földekig >>

- Szobrot kapott a Bitcoin alapítója >>

- Smart City >>

- Shopping, de nem úgy >>

- Business as usual >>

Mit üzen az építkezés?
- kortárs irodalmi szösszenet - 

YouTube Link >>

A jungiánusok

Különös egy társaság a jungiánusok. Fáklyavívőként próbálják a tudatosság fényét ébreszteni az emberekben. Nem harsányan, hanem csendesen és megfontoltan az íróasztal mellől, a rendelőjükből, egyetemi katedráról, könyvekben, előadásokban, interjúkban, mikor hogy. A svájci pszichológus Carl Gustav Jung munkáját viszik tovább világszerte. Jung munkásságát mélyítik, értelmezik, továbbfejlesztik, és a 21. század emberének kínálják fel az önismeret, a mélyebb megértés, harmónia, boldogság, és kiteljesedés céljából.

Régi kolostoros blogolvasók tudják, hogy évek óta foglalkozom a témával. Carl Gustav Jung munkássága teljesen lenyűgöz. Jártam Zürich mellett Küsnachtban a múzeummá alakított családi házban, viszont a bollingeni misztikus építménynek sajnos csak a kerítéséig jutottam. Olvasom könyveit, figyelem tanítványait. Ezen a felfedezőúton találkoztam most három remek könyvvel, ami a jungiánus pszichológusokról szól. Arról, hogy a mester halála után miként alakultak a szakmai műhelyek, és milyen egyéniségek határozták meg a jungiánus közösségek útját.

C. G. Jung

Thomas B. Kirsch bámulatos alapossággal vette végig a Jung körül tevékenykedő szakembereket, a kezdeti közösség első lépéseit Zürichben. A Jung körüli emberekből már ismertem párnak a történetét, de rengeteg új alakot mutatott be számomra a mű. Korabeli érdeklődők, laikusok, páciensek, majd későbbi szakemberek, mind-mind ott a Zürichi-tó körül. Mindannyian elmerültek a pszichében, az álomelemzésben, önismereti út, mitológiai párhuzamok, és rengeteg érdekes dolog, ami hatással van  az emberre.

A szerző tovább bővítette a földrajzi kört, és bemutatta miként fejlődtek aztán Svájctól távol is a jungiánus közösségek, miként vitték el a világ távolabbi szegletébe Jung felismerismeréseit és munkásságát. Részletesen bemutatja az amerikai közösséget, és szóba kerülnek az Európában kialakult jungiánus társaságok is, meg az Európán kívüliek.

Ennek a világméretű fejlődésnek pedig egy kis szeglete Magyarország, ami a magyar olvasóknak különösen érdekes lehet.

Jung nálunk. Deák Zsolt jungiánus szakember kétkötetes műve nemcsak történelmi kitekintést nyújt a magyar pszichológia eredetéről, különösen a Junggal kapcsolatos vonulatra, hanem a terület kiemelkedő szakembereinek egy-egy előadásával mutatja be a téma széles spektrumát. A felületes szemlélődő erre a pszichológiai témára könnyen legyinthet, hogy ez csak amolyan érzelmi nyavalygás, kényeskedés és hasonlók, de aki szán egy kis időt arra, hogy belelapozzon Deák Zsolt könyvébe és az idézet szakemberek előadásaiba, megérezheti azt a súlyt, ami egy-egy családi konfliktus mélyén húzódik, vagy a félrement életutak depressziójának üzenetei, esetleg felismerhetik a mesék és mitológiák sokatmondó drámáit, ami ráadásul itt a jelenben is kopogtatja vállunkat figyelmeztetőleg.

Művészet, történelem, mítosz, álomelemzés, családi drámák, személyes problémák, szóval sok-sok minden szóba kerül a könyv lapjain, miközben megismerhetjük a jungiánusok hazai haladását is, miként lépked előre a szakmának ez a része, hogy egy tudatosabb és boldogabb társadalmat építsen. Lassú léptek, megfontolt haladás. A könyv figyelemreméltó, elgondolkodtató és mélyreható.


A Kolostor Őre

Kapcsolódó bejegyzések:

- C.G. Jung, a misztikus pszichológus >>

- Marie-Louise von Franz és az álomelemzés >>

- Marie-Louise von Franz és a remeteház >>

- Verena Kast és az álmok >>

- James Hollis, Az élet második fele >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Vannak esték, amikor átalakul a világ >>

- Jung. Red Book. Leviatán. >>

 Misztikus Könyv 
a svájci széfből

 YouTube Link >>