Villámlátogatás a Steve Jobs szobornál

       Avagy gondolatok életed egyik legfontosabb kérdéséről!
                              (Vajon mi lesz a válaszod?)

Villámlátogatáson voltam a napokban Pesten. Volt pár szabad órám délután, így gondoltam ellátogatok egy különleges helyre, amire már régóta kíváncsi voltam. Figyelemmel követem pár éve már
Bojár Gábor tevékenységét az üzleti életben. Főleg az egyik cégét, a Graphisoft Parkot. Gondoltam ha már Budapesten járok meglátogatom ezt a Parkot a kellemes tavaszi napsütésben. Lenyűgöző volt számomra. Budán a Duna melletti elhelyezkedésével, és az irodai munka ilyen harmonikus és kellemes környezetbe ültetésével, egy pompázatos parkot találtam. Tóval, halakkal, szépen elrendezett fákkal. Egy olyan kis komplexum, ahol látszott hogy kiemelten odafigyelnek a részletekre, a harmóniára és az inspiratív környezetre.

Bojár Gábor a Graphi-sztori című könyvében már említette hogy a szoftvercége milyen kapcsolatban volt már sok-sok évvel ezelőtt is az Apple-el. Steve Jobs amolyan patrónusként segítette a 80-as évek szürke szocializmusából kitörni próbáló hazai kis szoftvercéget. Tavaly pedig hogy elhunyt az Apple vezér, Bojár Gáborék tiszteletük jeléül a Graphisoft Parkban állították fel a világ legelső Steve Jobs szobrát. A szobor avatásáról két, videóval egybekötött beszámolót láthatsz itt:  Appleblog >> ,  Origo>>

Mivel kedvelem Steve Jobs munkásságát, (kétszer is szerepelt már itt a blogban, egyszer itt, és itt) gondoltam megkeresem a Parkban a szobrot is, és megnézem. És itt jelenik meg a bejegyzés elején említett "életed legfontosabb kérdése" téma, ugyanis a szobor talpán egy idézet volt Steve Jobstól:

"Csak úgy alkothatsz nagy dolgokat, ha szereted amit csinálsz"

Jöjjön tehát pár igazán lényegre törő és szemfelnyitó kérdés Hozzád!

- Te szereted a munkádat, amit csinálsz? (vagy csak elviseled?)
- Szeretnél egyáltalán olyan dologgal foglalkozni főállásban amiért rajonghatnál? Amitől szinte kiugorhatnál örömödben a bőrödből hogy ezzel foglalkozhatsz? (vagy nem is érdekel és csak vegetálsz az életben?)
- Van ilyen? Keresed egyáltalán? Vágysz rá? Teszel is érte hogy megtaláld? Hozol áldozatokat ezügyben hogy ezzel foglalkozhass, vagy csak vársz valamire, mondjuk az Isteni csodára? (Orbánt, Gyurcsányt, Barrosót könnyű ám szidni, de Te vajon teszel magadért, vagy csak a sült galambot várod?)

- Van hobbyd amiért teljes szívedből rajongsz, amit imádsz, és amit érdemes lenne a nagyszerűség szintjére emelni? (vagy csak úgy tengsz-lengsz a TV-t bámulva?)
-  Van olyan karitatív tevékenység az életedben amit igazán szeretsz, és boldog vagy hogy ezzel foglalkozhatsz? (vagy ilyesmivel törődjenek inkább mások?)

- Keresed egyáltalán annak a lehetőségét bármilyen területen is, hogy valami igazán nagyot, szépet, hasznosat alkoss? (vagy csupán teljesen a minimumra állítottad be magad?)

- Kifogásokat keresel inkább vagy megoldásokat?

No jól van, nem fokozom tovább a kérdések halmazát, azonban nézzünk picit a mélyére! Mit is jelenthet egyáltalán az hogy "nagy dolgokat alkotni", meg hogy "szeretni" valamilyen tevékenységet?

Ha egy kerítésépítő mester olyan precíz, lenyűgöző és csodás munkát végez, ami évtizedeken át boldogsággal tölti el nem csak a tulajdonosát, hanem az előtte elsétálók szemét is gyönyörködteti, akkor mondhatjuk hogy az egy nagyszerű munka? Szerintem igen.

Ha egy tanár olyan élményt nyújt, és olyan kíváncsiságot tud felébreszteni a nebulókban, hogy azoknak egy életre megjön a kedve ahhoz hogy mélyebben felfedezzék a történelem, az irodalom, a matematika, vagy bármilyen terület gyöngyszemeit és rejtett tudását, akkor arra mondhatjuk hogy az egy igazán nagyszerű munka volt? Szerintem igen.

Ha valaki hosszú hosszú éveket, vagy akár évtizedeket tölt el laboratóriumokban, kis műhelyekben, garázsokban, csakhogy felfedezzen egy olyan újítást, amivel aztán emberek millióinak lesz könnyebb, jobb, szebb, boldogabb az élete, akkor arra mondhatjuk hogy az egy igazán kiváló, nagyszerű munka? Szerintem igen.

Tehát jól kirajzolódhat az, hogy a kerítésépítőktől elkezdve, akár a tanárok, a feltalálók, a buszvezetők, a postások, a sportolók, a művészek, vagy az élet bármelyik területén tevékenykedő emberek is alkothatnak igazán nagyszerű és kiváló dolgokat. Olyanokat, amitől szó szerint jobbá válik a világ! Ez mindig kicsiben kezdődik. És ez a nagyszerűség, a jobbá válás vajon mitől függ? Igen, a hozzáállástól! Ha igazán szereted amit csinálsz, akkor az "átjön"! És valószínű törekedni is fogsz arra, hogy szakmailag és emberileg is egyre jobbá válj, és jobban végezd a munkád. De mit is jelenthet az, hogy SZERETNI amit csinálunk?

Valami olyasmi ez szerintem, amikor a személyes képességeid és vágyaid ki tudnak bontakozni, és amihez tartozik egy olyan jelenség is, hogy a vasárnap este már nem lehangolt szomorúsággal tölt el Téged, hogy hétfőn újra indul a munka, hanem izgatottan várod már hogy elmúljon az este, és végre neki kezdhess a munkádnak! Hogy neki állhass dolgozni és alkotni! Amikor már nem nyűg Számodra a munka, hanem öröm és boldogság, és szinte bármennyi időt tudnál vele foglalkozni, mert élvezed, mert imádod! El tudod ezt képzelni egyáltalán? Vagy szerinted ilyen nincs is csak a mesékben? Hidd el, nagyon sokan élnek így! Nem a többség, de sokan. Te mit keresel, a problémát, vagy a megoldást? Azt hogy miért nem lehet valamit megtenni, vagy inkább azt, hogyan lehetne?

Ha a problémát keresed állandóan a figyelmeddel, akkor valószínű csak olyan embereket látsz magad körül akik szenvednek, akik nem így élnek. A médiában, a könyvekben, a környezetedben, a hírekben fel sem figyelsz azokra, akik viszont mégis ilyen módon élnek. (kétségtelen ők vannak kevesebben, de ha nyitott szemmel és füllel jársz, láthatod, hallhatod munkásságukat) Ha csak a balsorsot látod magad körül és semmi mást, akkor hidd el, Te saját magadtól szenvedsz a leginkább, és ezt azzal racionalizálod magad előtt, hogy mindenki így él, mert sz@r a világ, máshogy nem is lehet. Ellenben ha belül igenis érzed hogy lehetne úgy élni, dolgozni és alkotni hogy igazán szívből szeresd azt amit csinálsz, és a figyelmed azon van, HOGYAN is tudnád Te ezt megvalósítani az életedben, akkor már a megoldást keresed, és ez jó! Aki keres az talál. Ha folyamatosan azt kutatod és keresed hogy mások ezt hogyan valósították meg, ha szeretnéd megtudni azt, hogy vajon Te hogyan élhetnél így, akkor előbb utóbb megjönnek a válaszok. Ha pedig Te már abba a csoportba tartozol akik imádják a hétfő reggeleket, akkor gratulálok,
csak így tovább! (-:
(Üdv a klubban!)

Az álmainkat darabokra tépő sárga csekkek

Egy idős amerikai, amolyan üzleti filozófustól hallottam azt a mondást, ami valahogy így szól: Az ember a főállásában a csekkjeiért, másodállásban az álmaiért dolgozik.

Neked mi az álmod? Körvonalazódik már? Az is lehet hogy megvan már az a terület amit imádsz, amit szívesen csinálnál, azonban valamiért nem tudsz még ebben kibontakozni. Lehet hogy a gazdasági, a politikai helyzet miatt, vagy még nem tart ott a szaktudásod, a tapasztalatod, de ne bánkódj! Ha igazán erős Benned  a vágy hogy azzal foglalkozz amivel szeretnél, akkor túl tudsz majd jutni a problémákon, és szépen beérnek a dolgok. Meg lesz az esélyed is arra, hogy a másodállásod váljon a fő tevékenységgé! Megtalálod majd a megoldáshoz vezető utat, kérdés csak az, lesz erőd végigmenni rajta? Lehet hogy ez nem egyik napról a másikra fog menni, hanem több év is kell hozzá. Nem tudni. Mindenesetre ha Te folyamatosan ezen dolgozol hogy megvalósuljon, akkor összejöhet. És hát mi másért is lenne érdemes dolgozni, ha nem azért, hogy az álmaink összejöjjenek, és ezzel nem csak magunknak, hanem egyre több embernek tudjunk örömöt szerezni!

Hallottam egyszer egy olyan mondást is, hogy a sikernek nem titka, hanem ára van. Na most ha a sikert annak tekintjük, hogy Te kiteljesedhetsz abban amit igazán szeretsz, akkor nyilván annak is megvan az ára, kérdés csupán az, hogy Te megfizeted-e. És ez a fizetség sokszor egyáltalán nem pénzben mérhető. Általában lemondással, türelemmel, sok-sok munkával, kitartással és hasonlókkal jár. Mindenki csodálja például a nagy művészeket, akik bámulatba ejtő módon játszanak egy hangszeren, és varázslatos muzsikával örvendeztetnek meg mindenkit. Ugye milyen csodás? Egy tanulmány szerint, ahhoz hogy valaki valóban nagymesteri szinten tudjon egy hangszeren játszani, (vagy bármilyen egyéb képességet mesteri szintre emeljen) állítólag 10 000 óra gyakorlás szükséges. Gondolj csak bele! Tííízezer óóóra! De ha csak a felét vesszük, már az is rengeteg. Hosszú-hosszú évek.

Amíg Te a híradón agonizálsz, meg ócska sorozatokkal múlatod az idődet, meg rohangálsz össze-vissza, addig vannak akik kitartóan haladnak az álmaik felé, és akár éveket, akár sok-sok ezer óra gyakorlást áldoznak az idejükből arra, hogy azzal foglalkozzanak, amit imádnak, és amivel nagyszerűvé tehetik önmagukat, és a világot egyaránt! Tehát a siker árát meg lehet fizetni így is. Te csak álmodozol a jobb, a boldogabb, a szebb életről, a szerethető nagyszerű munkáról, az álmaidról, vagy hajlandó vagy tenni is érte?

Az erőt adó egyensúly

Ahogy a meditáció megadja az életünkben az egyensúlyt, úgy érdemes ezt a harmóniát kiterjeszteni ezekre a dolgokra is. Két szélsőséges hozzáállást látok ezügyben az emberekben, és hát egyik sem vezet sikerre. A két fő energiacsatorna jellemzői jelennek meg itt is. Egyik csoportba tartoznak a letargikusok:

- Semmi sem érdekel, béna vagyok, szerencsétlen vagyok, sz@r a világ, engem ver a sors, nincs értelme semminek, nem lehet boldogulni, rossz a karmám, pocsékak a képességeim és a körülményeim, átkozott minden, nekem ez úgy se sikerül, nem érdemes semmivel sem próbálkozni, sose jött össze semmi ezután sem fog, ugye hogy megmondtam hogy kár az egész stb. stb. stb.

Ők így állnak hozzá az élethez. No comment. Segíts magadon, Isten is megsegít.

A másik szélsőséges csoport pedig a pörgősek:

- Gyerünk, gyerünk, igen érdekel, ez is, ez is, meg az is, bele kezdek ebbe is, abba is, az is szuper, az is szuper, hú de frankó, imádom, még egy új dolog, meg mégy egy, kipróbálom ezt is, azt is, amazt is, gyerünk csináljuk stb. stb. stb.

Ennek a típusnak a túlzott pörgése és felületessége meggátolja őt abban, hogy alaposan elmerüljön egy-két dologban, azokban ami igazán sikerre viheti őket. Kapkodnak és belekezdnek újabb dolgokba, mindenhez akarnak érteni, és nem veszik észre hogy szélsebesen telnek az évek, és csupán körbe körbe szaladgáltak saját maguk körül, ellenben előre nem nagyon jutottak. Valójában azt sem tudják hova szeretnének igazán eljutni, mert mintha csak egyetlen céljuk lenne, és az az eszetlen pörgés, a nyüzsgés és a nyomulás. Ez a típus ha nem veszi észre magát, ki fogja fárasztani nemcsak önmagát, hanem az egész környezetét is. Teljesen feleslegesen pocsékolja mind önmaga, mind mások energiáját.

Próbálj tehát egyensúlyba kerülni, meditálni. Ez nagy erőt ad, rövidtávon és hosszútávon is egyaránt. Keresd meg önmagad helyét a világban. Azt ahol boldogan és szeretettel tudsz dolgozni azon, hogy valami nagyszerűt csinálj! Olyat amit valóban szeretsz, és amitől egy sokkal jobb hely lesz a világ. Jobb, szebb, élhetőbb, csodálatosabb lesz a környezeted, a vállalkozásod, a munkahelyed, a városod, vagy talán az egész ország. Valóban nagy ajándék a sorstól az, ha megkapja az ember hogy azt csinálhatja amit igazán szeretne. Akár a munkájáról, akár a hobbyjáról, karitatív tevékenységekről, vagy bármi hasonlóról legyen is szó. Szóval igazi áldás ez, de ehhez nekünk is tennünk kell. Ha Te magad nem vágysz erre, vagy fogalmad sincs mit is csinálnál igazán szívből, akkor miért várod el a sorstól hogy ő tudja? Ha pedig már megvan hogy mit is szeretnél, akkor igen is tegyél érte, és ne csak várakozz valamire. Egy jelre, égi áldásra, vagy mit tudom én mire.

Kezd el kicsiben, próbálkozz, ötletelj, ízlelgesd a dolgot, olvasgass róla, és egy ilyen aktív várakozással szemléld az eseményeket hogyan bontakoznak ki. Haladj lépésről-lépésre! Figyeld hogyan jutsz egyről a kettőre, hogyan teszel szert tapasztalatokra, új tudásra, kapcsolatokra, megoldásokra és lehetőségekre. Ragadd meg őket, és engedj teret életedben az álmaidnak és a boldogságnak! A nagy- szerű és a szívből jövő munka minden örömének és áldásnak.

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!