A sok-sok email, a telefonok, az ötletelések és szervezések közt, ami a legutóbbi bejegyzésben említett szemináriummal kapcsolatban van most, azért mindenképp szakítok időt egyik kedvenc időtöltésemre, az olvasgatásra is. Innen a pécsi megyei könyvtárból, a Tudásközpontból hétről-hétre, újabb és újabb fantasztikus könyveket hozok ki. Általában nem is a meditációval kapcsolatosak ezek, hanem az élet különböző dolgaival. Az olyan esetekben viszont, amikor ennek ellenére mégis megjelenik bennük a meditáció, az élethez történő meditatívabb hozzáállás, akkor még nagyobb lelkesedéssel olvasom őket. Egy ilyen kiváló könyvvel találkoztam most is.
Bár még a felénél járok, de annyira megragadott, hogy gondoltam már most megosztom Veled, hogy tudjál róla, és ha teheted olvasd el Te is minél hamarabb, hiszen nagyon jól megvilágít egy bizonyos hozzáállást. Egy olyat, ami sok-sok felesleges idegeskedéstől, aggódástól, feszültségtől és csalódottságtól kímélhet meg Téged az életben. Ha figyelsz erre, hamarabb megtalálod önmagad békéjét. A mélyről jövő, valódi stabilitást adó harmóniát. Azt, amivel ha rendelkezel, Te válsz majd a környezeted "békés szigetévé", az enyhülést és töltődést adó nyugodt oázissá, ahová örömmel fognak kikötni a fáradt hajósok. Nos, nézzük azt a bizonyos könyvet, benne a maffia, a varázsló, és annak a bizonyos káosznak az útkereszteződésben történetét!
------------------------------------------------------------------------------
Matthew E. May
AZ ELEGÁNS MEGOLDÁSOK NYOMÁBAN >>>
Miért azok a legjobb ötletek, amelyekből hiányzik valami
------------------------------------------------------------------------------
Fantasztikus példákon keresztül mutatja be a szerző a könyvben azt, miként jelenik meg tudatosan a SEMMI, a modern világunkban. Csodálatos ahogy bemutatja azt, hogy a semmi, és a teljes üresség, micsoda elementáris erővel képes hegyeket megmozgatni. Nemcsak hogy megmozgatja és teljesen átalakítja, hanem a legelegánsabb módon rendezi át az eseményeket. Feltéve ha hagyjuk hogy megtörténjen. Valami olyasmi ez, mint az az idézet, amit Váradi Zsoltnál olvastam egy teázással kapcsolatos dokumentumban, "A TEAKERT TITKAI, 5 kipróbált tipp, a finomabb teákért" címűben, hogy
"A tökéletesség nem az, amihez nincs mit hozzátenni, hanem amiből nincs mit elvenni" Antoine de Saint Exupery
És ebben a mostani könyvben ezzel kapcsolatban mutatnak be bámulatos példákat, hogy hogyan jelenik meg, ez a fajta tökéletességre törekvés. Az az állapot, amiből már nincs mit elvenni. A teljes üresség, a semmi, ami egyben a minden is. A csan buddhizmus erőfeszítésnélkülisége, a taoizmus vu vej állapota, azaz a nemcselekvés művészete. Na de most már akkor tényleg nézzük azt a könyvet, és azt a bizonyos három remek példát, ami mesterien alkalmazta a cselekvés nélküli cselekvés, a be nem avatkozás, a csend, azaz a legteljesebb elegancia művészetét.
A maffiaA HBO csatorna több évig futó, nagysikerű sorozatának egyik legjelentősebb részét említi a könyv. A történetről csak annyit, hogy egy modern, New Jersey-ben "dolgozó" bűnszervezetről, és annak fejéről Tony Sopranoról szól a filmsorozat. Rengeteg díjat besöpört a sorozat, hiszen minden rész, mozifilm szintű kidolgozással készült. A rendezői, operatőri, szinészi és minden egyéb munka, a mozifilmek szinvonalát hozta el hétről-hétre a nézőknek. A film érdekessége még, hogy az erőszak és az alvilági élet bemutatásán túl, több egyéb fontos kérdést is feszeget. Az élet értelme, a faji megkülönböztetések, az önismeret útja, az erkölcs, a képmutatás, gyereknevelés, felelősségvállalás, és sok minden egyéb is megjelenik az alvilági történetek mellett. Nagyszerű karakterek jelennek meg a filmben, amelyek óriási sikert hoztak világszerte a sorozatnak. Hét évad volt belőle, és Amerikában amikor játszották, rengetegen nézték, azonban 2007-ben már közeledtek az egésznek a végéhez. Hogyan lesz lezárva, hogyan fejeződik be az egész? És ekkor történt az, ami állítólag a televíziózás történetének, addigi legnagyobb durranását, legnagyobb viharát, a közönség döbbenetét, áhítatát, az érzelmek összes skálájának átélést hozta, majd fejet hajtást a lehető legnagyobb elegancia, a legtökéletesebb megoldás fölött. Pontosan emiatt a mesteri húzás miatt került bele ebbe a könyvbe.
Milliók várták azt a bizonyos vasárnap estét, amikor tudták hogy jön a Maffiózók utolsó része. A nagysikerű évadok, ott azon az estén befejeződnek. Mi lesz a történet vége? Hogyan záródik le ez az egész? Mindenki erre várt, és nézők milliói szegeződtek a képrenyőre. A leglényegesebb, az utolsó percek voltak. Az utolsó helyszín, az utolsó párbeszéd, az utolsó üzenet, hogy most akkor vajon mi is lesz a 7 éve húzódó történet vége. Az utolsó jelenetben több szereplő is benne volt, amolyan lezárásként a sorozatot. Több apró gesztus, több apró érzelmi üzenet, több apró történeti szál jelent meg az utolsó percekben. Kis drámaiság, sokat sejtetőség stb. stb. Amikor is a néző már beleringatta magát abba a tudatba hogy pillanatokon belül kibontakozik teljesen a záró eseménysor, ekkor váratlanul egy szempillantás alatt, minden előzetes jel nélkül, egyszercsak vége lett mindennek! Mintha elvágták volna. Elsötétült teljesen a képernyő.
Sokan azt hitték megszünt az adás, vagy rossz a vétel, azonban pár pillanat múlva mikor meglátták a stáblistát, akkor tudatosult bennük, hogy vége van az egésznek. Mégpedig úgy, hogy egyáltalán nem lett lezárva, hanem egyszercsak villámcsapásként befejeződött, teljes csöndet és ürességet hagyva maga után. A nézők totál ledöbbentek. Egy precízen, és tökéletes alapossággal kidolgozott filmsorozatot egyszercsak úgy fejeznek be hogy nincs is vége? Hát ki érti ezt? Az évekig tartó tudatosan felépített munka, legfontosabb záró szakaszának a sorsának, így elengedték volna a kezét? Igen. Így döntöttek a film készítői. Talán azért hogy nyitva maradjanak még kérdések, amiből aztán lehet majd továbbvinni a sorozatot, akár még mozifilm keretein belül is? Erre végül azóta sem került sor. Óriási érzelmi hullámverést szabadítottak így útjára nézők milliói közt. Emberek háborogtak, elítélték, kikérték maguknak, csalódtak, nem ezt várták. Kritikusok írtak mindenfélét, fórumok teltek meg a találgatással, tömeges szóbeszéd indult útjára, hogy mi is lehetett a legvége. Aztán szépen lassan...
Ahogy elült a vihar, egyre többeknek esett le aztán az, hogy a lehető legtökéletesebb befejezést választották. Ezáltal nem egy lehetőséggel, hanem millió sztorival zárták le a történet végét. Azokkal, amit minden egyes néző oda lát, oda képzel a végére. Annyian beszéltek, írtak, vitatkoztak ezzel a "csönddel", aminek hatásával, talán semmilyen egyéb befejezés nem versenyezhetett volna. Az évekig tartó tudatos építkezést, és precíz történetírást, az utolsó pár percben felválltották a tudatos szélnek eresztéssel. Éljen most már önálló életet. Fantasztikus időzítés és ritmusérzék. A legtökéletesebb harmóniát és eleganciát választották, a csendet és az ürességet. Amiben benne van a minden. Feltéve ha hagyjuk hogy megtörténjen. Emlékszel még az idézetre?
"A tökéletesség nem az, amihez nincs mit hozzátenni, hanem amiből nincs mit elvenni" Antoine de Saint Exupery
A varázslóA másik bámulatos példa, amit sok egyéb közt kiemel a könyv szerzője, az Steve Jobs és az iPhone piacra dobása. Ha nem ismered őt, akkor érdemes utána olvasnod a neten. A modern géniuszok egyike, aki olyan varázslatot hozott az informatika és a kommunikációs technikai világába, ami nagy valószínűséggel a hallhatatlanok sorába emeli majd őt. A személye persze sokaknak kérdéses, hiszen legendák keringenek arról, hogy mennyire nem volt egy könnyű eset. Stílusát sokan kiborítónak találták, hozzáállását a dolgokhoz pedig, rengetegen képtelenek voltak elviselni és tolerálni. Valószínű sok igazság van ezekben, azonban amiért ebbe a könyvbe bekerült az az, hogy ő is milyen mesteri érzékkel alkalmazta a teljes csend, azaz a legelegánsabb megoldások művészetét.
A fent említett filmsorzatban lévő, évekig tartó teljes kontroll és tudatos építkezés után, ahogyan átadták a legfőbb pillanatot az ürességnek, az ugyanígy megjelent Steve Jobs esetében is. Mágikus erővel és teljes eltökéltséggel építette, és tartotta kézben az Apple céget, ami az évek folyamán forradalmi termékekkel varázsolta el a piacot. Az egyik fő munkatársuk Guy Kawasaki, valahogy úgy fogalmazta meg, hogyha az emberek véleményét megkérdezed bármilyen termékről vagy szolgáltatásról, akkor általában a középszerűség fog megjelenni. Azaz, az emberek általában valamiből nagyobbat akarnak, vagy kissebbet. Gyorsabbat, vagy lassabbat. Könnyebbet, vagy nehezebbett, színesett, vagy átlátszót. Azonban akik valami forradalmian új termékkel akarják megajándékozni az emberiséget, valami igazán átütő erejűvel, olyannal, ami mondjuk az autó lehetett annak idején, vagy a fényképező, vagy a telefon, azoknak túl kell látniuk az átlagosságon, a középszerűségen. Ezt csinálta Steve Jobs mesterien, hogy látnoki viziókkal fantáziálta előre a legújabb kor forradalmi vívmányait és termékeit, meg is valósította, és világszinten terjesztett el végül azokat. No de hol van itt a csend és az üresség tökéletessége?
Akik ismerik az Apple és Steve Jobs termékeit és stílusát, azok tudják hogy az évek előrehaladtával egyre nagyobb teret kapott az újítások és a bámulatos kreativitás mellett, a minimalizmus is. A keleti kultúrák vonzásában, amolyan Zen egyszerűség kezdett megjelenni a termékek formájában, az üzleti prezentációjukban, és az egész image-ükben is. Persze a teljes keleti belső béke azért nem ragadta magával Steve-et, de azért törekedett az egyszerűségre, a minimalizmusra, azaz a csend és az üresség tökéletességére. Persze ez nem a minőség rovására, vagy az igénytelenség megjelenése felé húzta volna az Applet, hanem ellenkező irányba! Minél tökéletesebb, újabb és igazán forradalmi eszközök jellemezték, annál letisztultabb, egyszerűbb, minimalista formák és külsőségek jellemezték. Olyanok, amiből már "nincs mit elvenni".
A legforradalmibb termékük az iparágat átütő iPhone, azaz az "okostelefonok" atyja volt. Ez alapjaiban változtatta meg az egész piacot. Tehát nem a középszerű igények kielégítése vezérelte célok mozgatták. Nem az volt a lényeg hogy kissebb legyen a telefon, vagy nagyobb, vagy gyorsabb, vagy átlátszó, vagy szebb. Nem! A piacot és a terméket gyökerestül felforgató és átalakító változások testesültek meg ebben a készülékben. Telefonálni, zenét hallgatni, fényképezni, videózni, netezni, és sok minden egyebet lehetett vele csinálni, ami ma már megszokott lett, azonban pár évvel ezelőtt bombaként robbant be a piacra és a köztudatba, amelynek gyújtózsinórját Steve gyufája gyújtotta be. Maga a telefon is annyira leegyszerűsödött, hogy még gombok se voltak rajta. A lehető legminimálisabb, legegyszerübb felhasználó felület. A cég már akkor is világhírű volt. Steve erős irányítása és kontrollja alatt futott fel. Hangos és intenzív marketing folyt mindig mindenfelé, azonban az iPhone kampány teljesen más volt. Nagy szerepet kapott benne a csend, és az üresség. A korábbi termékbevezetés előtti cikkekkel, beszélgetések, fellebbentések, a tudatos reklámpropaganda gépezet beindítása, reklámkapmányok és hasonlókkal ellentétben itt most teljes csend volt. Lehetett tudni hogy valami átütő dolog készül, azonban csend volt, mindenki várta a szokásos, Steve Jobs által prezentált, legendás termékbemutatót (amit általában szintén a tökéletességre törekedő egyszerűség jellemez)
Eljött a nagy nap, Steve bemutatta a szinpadon a "varázslatot", a forradalmian új terméket az iPhone-t, a hozzá tartozó, lényegre törő minimalista egyszerűséggel, de a teljes tudatossággal felépített prezentációval. Maximálisan lenyűgözte a meghivottak, és ezután a cég, ismét a teljes csöndet választotta. Útjára indították a hullámot, és elengedték a hírverés kezét. Hagyták hogy a legtökéletesebb elegancia dolgozzon, maga a csend és az üresség. Nem csináltak semmit. A termék gigantikus erővel rázta fel az állóvizet, és akkora hullámokat csapott, ami elsodort minden középszerűséget, és megkerülhetetlen tényező lett a piacon. Ez esetben is kitűnően működött a legtökéletesebb és legelegánsabb megoldás, a csend. Az, amibe ha nem avatkozunk bele, csak hagyjuk hogy megtörténjen, akkor a Tao, az Égi Út, a Természet Rendje hozza működésbe a dolgokat, és tökéletesen úgy alakítja, ahogy lennie kell.
Könnyűnek tűnik ez Számodra? Pedig egyáltalán nem az! Próbálj 5 percig úgy űlni, hogy semmit nem csinálsz! Legyél teljes csendben. Ne agyalj, ne tervezz, ne nyüzsögj, ne álmodozz, ne aludj, hanem tudatosan adj helyet a csendnek. Ugye hogy nem könnyű. Ugyanígy nem könnyű a dolgokat, az életünket úgy élni, hogy kiengedjük a kezünben levő kontrollt, és "átadjuk" a dolgok rendezését a csendnek, az ürességnek, a Sors Irányító erőinek. Pedig bármilyen hihetetlen, de ez működik, és nem csak Hollywoodban, meg az okostelefonok piacán, hanem még egy egyszerű útkeresztőzésben is. Erről szól a következő történet a könyvből!
A káoszos útkereszteződés
Több ragyogó példa mellett, ez volt még ami nagyon megfogott engem, a hétköznapiasságával és az egyszerűségével, ezért gondoltam hogy bemutatom ezt is Neked. Hogyan lesz a rendből káosz, és a káoszból rend? Nézzük!
Említ a könyv egy olyan tudóst, aki különböző helyeken tanulmányozta és kísérletezett a problémás útkereszteződések biztonságosabbá tételében. Meglepő eredményre jutott, ami sokak munkáját, jelentlétét és "fontosságtudatukat" megkérdőjelezné, gondolom ezért nem terjedt el szélesebb körben. Megvizsgálta a tudós a forgalmas, balesetveszélyes, és a közlekedési dugóktól terhes útkereszteződéseket. Azt látta, hogy maximális kontroll alatt vannak itt az emberek. Minden be van szabályozva. Mikor vált a lámpa pirosra, hány perce van a gyalogosnak átérni, mikor kanyarodhatnak jobbról, mennyivel lehet haladni, hol van a bicikli út stb. stb. A túlzsúfolt útkereszteződések emiatt aztán hihetetlen stresszesek, bonyolultak, balesetveszélyesek és sokszor dugót okoznak. Kitalálta ez az ember, hogy érdemes lenne kipróbálni, hogy mi történik akkor, ha elvesszük az összes kontrollt, azaz tökélesen prezentáljuk, a be nem avatkozás elvét, a nem cselekvés állapotát, és levesszük a lámpákat, a táblákat, és minden szabályozást. Az eredmény megdöbbentő volt!
Eltűnt minden kontroll, és az emberek szépen lassan elkezdtek ráhangolódni a környezetükre. Odafigyeltek egymásra, és minden haladt a maga ütemében a kereszteződésben. Azt mondta a tudós, hogy a túlzott kontroll, a hamis biztonságérzés illúzióját adta az embereknek, és ez a lehető legveszélyesebb. Azonban amikor a hamis biztonságérzet illúzióját kivették a képből, akkor mindenki óvatosabb és felelősségteljesebb lett. Az ottani emberekben és közlekedésben szépen kialakult a természetes ritmus. Itt is gyönyörűen látszik az, hogy a "csendben maradás", micsoda erővel hat a dolgokra. És néha az a legjobb, ha nem csinálunk semmit, bármilyen nehéz is ez. Az egónk mindig bele akar avatkozni mindenbe, mindent jobban tud, mindent kontrollálni akar (tudom, hiszen ismerős, nem kell messzire mennem ehhez ;-)
azonban sokszor jobb, ha csendben és nyugodton maradunk, hogy a természet (benne az emberekkel) megtalálja a saját útját és ritmusát. Az üresség és a csönd, meghozza a teljességet. Ha hagyjuk....
~ ~ ~ ~ ~ ~
Nyílván a teljesen modernizált, gépesített, bürokratikus és hierarchikus rendszerünket nem lehet egyik napról a másikra "elcsöndesíteni", de szépen lassan az életünk egyre több pillanatába, azért csak becsempészhetjük az a bizonyos csendet, a nem cselekvés elegáns művészetét. Teret engedhetünk az ürességnek, hogy megnyíljunk ezáltal a teljesség irányába, ami könnyen elképzelhető hogy sokkal jobb megoldásokat és helyzeteket hozhat, mint amit mi magunk képesek lennénk "alkotni". Ehhez kívánok minden olvasónak teljes csendet és ürességet!
Hogy számomra is milyen nagy szükség van erre, azt jól mutatja az, hogy milyen hosszúra nyúlt ez a mostani bejegyzés. (-:
Tűnödtem azon, hogyan tudnék a csendességről és az ürességről minimalista stílusban, teljes egyszerűséggel írni, csendben és röviden. Nem ment. Úgy látom van még mit fejlődnöm, addig is álljon itt a Tao, a Csend, és az Út örök bölcsessége
"Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az utat követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való."
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
