Az élet misztériumának szimbóluma egy suszterműhelybenFüggetlenül attól hogy alapjában véve egy türelmetlen típusú személy vagyok, szinte földöntúli örömmel tölt el mindig amikor sikerül ebből "leadnom", és olyan hosszútávú dolgokkal kerülök kapcsolatba, ami önkéntelenül is lelassít, türelemre, és alázatra nevel. Egy suszter műhelye pont ilyen. Hogyan is kerültem kapcsolatba vele, és miként nyílt meg az élet misztériuma a susztermesterrel való találkozás kapcsán? Ennek történetéről szól ez a mostani bejegyzés.
Amiért ajánlom hogy elolvasd az az, mert még hogyha az élet más területein is találkozol hasonló dologgal, az mindenképp a hasznodra lesz, ha Te is elfogadod és ráhangolódsz a dolgok természetes ütemére. Ha így teszel, nagyon sok feszültségtől, elégedetlenségtől és bosszankodástól kímélheted meg Magadat! Nos, akkor nézzük a suszterműhely történetét!
Kedvencemmé vált az elmúlt években az egyik alkalmi cipőm, ami azonban kezd már egyre viseltesebb lenni. Mondhatnám hogy nemesedett az évek alatt, de inkább a kopás jeleit mutatja (bár most sor került azért némi "ráncfelvarrásra") de egyre inkább érik egy új cipő vétele. Olyasmi motoszkált bennem hogy egy nagyon jó minőségű cipőt kéne beszereznem. Valahogy a boltban kapható dolgokkal kapcsolatban egyre nagyobb bennem a bizalmatlanság. Mind a tartósságát, mind a minőségét, mind az eredetiségét illetően.
Azt meg csak halkan jegyezném meg, hogy ami itt megy Baranyában bolti kiszolgálás, vendéglátás, üzletkötés, szolgáltatás néven, az bizony nagyon durva. 3 éve mióta itt lakunk, folyamatosan sokkolnak a különböző üzletekben bizonyos szituációk. Egész egyszerűen nem hiszem el azt, amit itt látok és hallok, hogy mit meg nem engednek maguknak az ott dolgozók, esetleg maguk a tulajdonosok! Nem kötelező olyan munkehelyen dolgozni, ahol emberekkel kell kapcsolatban lenni. Persze tisztelet a kivételnek, de valóban nagyon kiábrándító a helyzet, amit csak tetéz még az, hogy az egész megye sír, hogy nincs munka, nem megy az üzlet, nincs bevétel. Hát így, hogyha elűldözik a vevőt a stílussal, akkor hogyan is várják el, hogy menjen bolt? Szóval ilyen körülmények közt, valódi felüdülés ennek az ellenkezőjével, a kedves emberi szóval, odafigyeléssel és törődéssel találkozni. Ennek öröme ért el, a cipővásárlási dilemmám kapcsán.
Tőlünk nem messze megismerkedtem egy suszter mesterrel, akivel nagyon jókat beszélgettünk. Mesélt nekem a cipőkről. A boltban kapható gyenge és jobb minősségű lábbelikről. Arról hogy miket spórolnak ki a gyártók a cipőből úgy, hogy a vevő észre sem veszi, de hogy pár éven belül az mégis hogyan jön ki, helyrehozhatatlan hibaként. Egyre jobban kezdett bennem érni a gondolat, hogy csináltatnom kéne egy kézzel készített, tartós, valódi minőségi cipőt. Olyat, amit nem a világ másik felén raknak össze valami gyárban, esetleg gyerekmunkával készített sorozattermékként, hanem egy valódi egyedi és minősségi, helyi cipészmester által, kézzel készített cipőt. Amiben talán még a susztermester lelke is benne lesz.
Közel állnak hozzám amúgy is az olyan üzletkötések, amelyek helyi kisvállalkozók munkájával vannak kapcsolatban. Ráadásul ha a helyi iparos még jó munkát is végez, és ért is a "vevő nyelvén", akkor nagyon nagy örömöt érzek, hogy kimaradnak a multik, vagy az egyáltalán nem vevőbarát kereskedők az ügyletből, és a valódi minőségi termék mellé, igazi kedves emberi kiszolgálás párosul. Megszületett a döntés. Cipőt készíttetek a susztermester által! Izgatottság lett rajtam úrrá, hiszen ilyet még soha életemben nem csináltam. Na most aztán lesz egy igazán eredeti és egyéni, valódi, kézzel készített minőségi cipőm. Mondanom sem kell, hogy persze be is indult a türelmetlen ÉN-em is. Most ide nekem azt cipőt de azonnal, had húzom a lábamra! No de nem úgy megy ez ám. A susztermesternél legalább is.
Az élet misztériumához és a rendező elvhez bizony még egy suszterműhelyben is illő alkalmazkodni, különben csak fejfájást és izgatottságot okoz magának az ember. A susztermester végtelen nyugalma, a kaptafák csodás fa, és a műhelyben terjengő bőr illata egy másik dimenzióba repíti az embert. Itt bizony nincs sietség, itt bizony nincs kapkodás. Mindennek megvan a maga sorrendje, a maga menete. Alkalmazkodnom kellett bizony, a türelmetlenségemet hátrahagynom.
Megbeszéltük a mester úrral, hogy akkor bizony rábíznám ezt a varázslatot, egy ilyen lábbeli költemény megalkotását. Átbeszéltük részletesen hol, milyen anyagra lesz szükség. Bőr, gumi, fa, mit, hol és mennyit. Milyen színű legyen és milyen minta. Milyen forma, milyen egyéni kérések stb. Elvittem útmutatóként a már viseltesebb, kedvenc alkalmi cipőmet is. Készültek fotók innen-onnan. Alaposan megtárgyaltuk a részleteket. Mindeközben kénytelen voltam türelmet gyakorolni, hiszen ekkor kb. még csak február lehetett, és hálás voltam hogy a susztermester fogad az igényeimmel, de még nem látszott az, hogy mikor kerül sor valójában az én cipőm elkészítésére, hiszen jópár munka még előrébb van, be kell állnom a sorba és várnom. Tisztára mint egy fa ültetés.
A fákat sem tudjuk siettetni hogy gyorsabban nőjenek, kénytelenek vagyunk ráhangolódni a természet ritmusára, és elfogadni hogy mindennek és mindenkinek megvan a sajátos fejlődési tempója. Illetve lehet ez ellen menni, de akkor csak bosszankodás lesz belőle. Lehet így kéne hozzáállnom a sokszor megdöbbentő és lesokkoló, baranyai üzleti hozzáálláshoz is, hogy türelemmel és teljes nyugalommal várjam meg, mire leesik nekik a tantusz? Lehet. Szóval teltek a hetek, és papíron már kezdett alakulni a cipő. A suszter-
mester levette a lábam pontos méretét. No de nem ám csak a hosszát! Szélesség, magasság, mélység stb. Egyeztettünk mindig találkozókat, hogy mikor mit beszéljünk meg, nézzünk át és
kezdjünk el.
Ahogy sikerült felvennem a suszter tempóját, és ráhangolódni az egész munkamenetre, láttam hogy ez hosszabb "szülés" lesz mint gondoltam, de már egyre kevésbé bántam. Szinte élveztem azt, ahogy szépen lassan megszületik a nagy "mű". Jelenleg ott tartunk, hogy már elkészült egy próbaverzió a cipő felső részéből. Megtekintettem a napokban, és örömmel töltött el hogy szépen haladunk. Pár változtatás itt, egy-két simítás ott, átalakítás amott, úgyhogy várom a mester telefonját mikor mehetek egy újabb ellenőrzésre. Ahogy az egyik kedvenc japán közmondásom tartja:
- Mindennek várni kell a sorára... a barack a második hónapban,
a krizantém a kilencedikben virágzik.
Most bizony én is várok a soromra, és gyönyörködök a munka menetében, a kibontakozás minden pillanatában. Egyébként itt a meditációs témában is hasonló a helyzet. Az elmúlt években nagyon sok olyan embert láttam, aki egész egyszerűen még a saját maga természetes ritmusát sem tudja megtalálni, és rohangál össze-vissza egyik tanfolyamról a másikra. Nem mélyül el igazán semelyik technikában, mert a lendülete viszi újabb és újabb helyekre, azzal a címszóval hogy még többet megtudjon, még többet lásson, pedig csupán a megállíthatatlan lendülete hajtja. Ilyenkor csak a felszínes tudások katyvasz halmaza fog benne felhalmozódni, ami nemhogy egyre közelebb vinné Őt a meditáció és a spiritualitás valódi lényegéhez, hanem egyre távolabb kerül attól amiről szól ez az egész. Lehet hogy bizonyos képességeknek birtokában lesz, megszámlálhatatlan tanfolyamot, helyet és technikát tud majd felsorolni ahol Ő már járt, sőt sokszor ezekből valami fura elegyet is kever magának, már egy teljesen egyéni módszert, de valójában egy belső, szűnni nem akaró elégedetlenség, és egy zavarodott káosz, egy őrült lendület az ami hajtja és űzi ezeket az embereket.
Amit tudok ajánlani nekik az az , hogy lassuljanak picit le, ültessenek egy fát, és gyönyörködjenek benne, az elkövetkező 40 év minden napján. Alkalomadtán locsolják, simogassák, hallgassák a hangját, ha pedig eljön az ideje fogyasszák gyümölcsét, így vegyék fel tehát a fa ritmusát. Az utódok pedig egyszer talán majd kivágják, a susztermester készít belőle cipősarkot, lesz belőle bútor, tűzifa, talán gyerekeknek játszóház, és így halad majd az időben minden, ahogy kell, szépen, egymás után...
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
