Avagy, hogyan haladsz életed nagy kirakós játékában? Mindannyian ismerjük azokat a bizonyos puzzle, kirakós játékokat, amikor is adva van egy nagy kép, amely kis részekre lett szétdarabolva, és nekünk kell összeraknunk. Már a kisgyerekek részére is készülnek ilyenek. Ezek persze még egyszerűbbek, könnyebb képek, és nincsenek is túl sok apró részre bontva. Vannak azonban komolyabb, igazi kihívás elé állító hatalmas, több ezer darabra bontott kirakósok is. Ezeket az ember csak nagy nagy türelemmel, odafigyeléssel, és sok-sok idő alatt tudja kirakni. Hasonlóképpen, ahogy életünk kis részleteit is rakosgatjuk egymás mellé, hogy végül kirajzolódjon a nagy és teljes kép. Itt most ezzel kapcsolatban olvashatsz néhány jótanácsot, hogy életed kirakós játéka ne stresszel, értetlenkedéssel és idegbajjal töltött események sorozata legyen, hanem egy igazán örömteli, harmonikus és emelkedett időtöltés. Legújabb cikkemet az alábbi portálokon olvashatod. TudatosLét >> NőiPortál >> RoyalMag...
Különös tárlavezetésen vettem részt a Néprajzi Múzeumban. Inspiráló együttműködésre lépett egy projektre a Magvető Kiadó és a Néprajzi Múzeum, ugyanis régi képekhez kapcsolódó irodalmi szövegeket vártak egy pályázat keretében. A régi fotókból párat meg lehetett tekinteni a neten, de a múzeum egy gazdag kiállítást is szervezett belőle. Erre hívta meg egy tárlatvezetéssel egybekötött találkozóra most azokat, akik írtak novellát a projekthez. Ezen az eseményen vettem részt, ahol a kiállítás kurátora, dr. Bata Tímea vezette körbe a résztvevőket, és lenyűgőző dolgokat mesélt a százéves képekkel kapcsolatban. Inspirálóak voltak a képek, szinte egy időutazáson vettünk részt. A régmúlt emberei és hangulata köszönt vissza a korabeli fekete-fehér fotókon, ami nemcsak a novella írókat, de a kurátor elmondása alapján a múzeumi kollégákat is mélyen megérintették. A régi fotókat és a hozzájuk kapcsolódó mostani írásokat nagy érdeklődéssel fogadták a projektben résztv...
A kaput nyitja a nagy kulcs a csomón, a középső a kúria pincéjét, a kisebb méretű pedig a házat magát - mutattam részletesen, és ezzel át is adtam a fontos eszközt a szomszédnak. Arról az emberről van szó, akivel a múltkori történetem zárult. Akivel nagyokat hümmögve sétáltunk a vidéki kúria, a képzeletbeli alkotóházam környékén. Igen, a fantáziám egy különös szeglete ez, a százéves falakkal és a kertben hatalmas fákkal rendelkező alkotói ház vidéken. Az ahová rendszeresen elvonulok festeni és írni. Most pedig átadtam a kulcsokat a szomszédnak. A tavasz sűrűjében voltunk már bőven, és ilyenkor mindig visszatérek a fővárosba egy részvényesi közgyűlésre. Szavazás a pénzügyi beszámolóról, az osztalékról, tervek, jövőkép, befektetői hangulat felmérése, találkozás más részvényesekkel és ilyesmi. Általában ilyenkor az alkotói ház csöndben pihen. A falai közt némán ott várnak a könyvek és a mandalák. Öt éve festem ezeket a különös képeket, amik nem annyira művészi festmények...