Vége a kánikulának, szépen lassan beköszön az ősz, elkezdenek hullani a levelek, és a természet nyugovóra tér.
Szeretem az évszakok változását. Mindegyiknek megvan a bája, a maga szépsége. A természet csodálatos ritmusa. Felkel a nap, majd lemegy. Bokrok, fák, virágba borulnak, elhervadnak, majd levelet hullatnak. Megjön a havazás, a hideg, a jeges szelek, majd ismét kizöldel minden tavasszal.
Egyszerűen jó ebben részt venni! (-:
Ebben a csodálatosan és ritmikusan alakuló és változó természetben fantasztikus megfigyelni, hogy itt szinte semmi sem állandó. Minden folyamatosan mozgásban, alakulásban, változásban van. A növények, az állatok, mind-mind folyamatosan változik, alkalmazkodnak egymáshoz és az időjáráshoz...
Aztán próbálnak alkalmazkodni hozzánk, emberekhez is.
Próbálnak minket tolerálni.
A minket felépítő kis atomok, és sejtek milliói is folyamatosan termelődnek, pusztulnak, fejlődnek...
Mi magunk is egy folyamatosan változó sejthalmaz vagyunk.
Még ha csodálatos is, és ámulatra méltó ez fantasztikus és hihetetlen körforgás, a milliószor-milliónyi születésnek és halálnak ez a szabályszerű, ritmikusan változó tánca, nézzünk mélyebbre!
Figyeljük meg a fizikán, és a biológián túli, szintén változó világot...
Az érzelmek, a gondolatok, a finomabb szintű rezgések, és vibrációk világát. Az is folyamatos mozgásban, változásban van. Ha ráhangolódunk, és felvesszük a ritmusát, ott is gyönyörű évszakszerű változásoknak lehetünk tanúi.
Tavasz, nyár, ősz, tél...
A cím valójában nemcsak a szeptember eleji kis gondolataim bevezetője lett volna, hanem ajánló is.
Egy csodás filmnek a címe is, amelyet pár éve láttam.
Kicsit bővebben itt olvashatsz róla >>
Még bővebben pedig itt >>
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
.
