Avagy, hogyan haladsz életed nagy kirakós játékában? Mindannyian ismerjük azokat a bizonyos puzzle, kirakós játékokat, amikor is adva van egy nagy kép, amely kis részekre lett szétdarabolva, és nekünk kell összeraknunk. Már a kisgyerekek részére is készülnek ilyenek. Ezek persze még egyszerűbbek, könnyebb képek, és nincsenek is túl sok apró részre bontva. Vannak azonban komolyabb, igazi kihívás elé állító hatalmas, több ezer darabra bontott kirakósok is. Ezeket az ember csak nagy nagy türelemmel, odafigyeléssel, és sok-sok idő alatt tudja kirakni. Hasonlóképpen, ahogy életünk kis részleteit is rakosgatjuk egymás mellé, hogy végül kirajzolódjon a nagy és teljes kép. Itt most ezzel kapcsolatban olvashatsz néhány jótanácsot, hogy életed kirakós játéka ne stresszel, értetlenkedéssel és idegbajjal töltött események sorozata legyen, hanem egy igazán örömteli, harmonikus és emelkedett időtöltés. Legújabb cikkemet az alábbi portálokon olvashatod. TudatosLét >> NőiPortál >> RoyalMag...
Különös tárlavezetésen vettem részt a Néprajzi Múzeumban. Inspiráló együttműködésre lépett egy projektre a Magvető Kiadó és a Néprajzi Múzeum, ugyanis régi képekhez kapcsolódó irodalmi szövegeket vártak egy pályázat keretében. A régi fotókból párat meg lehetett tekinteni a neten, de a múzeum egy gazdag kiállítást is szervezett belőle. Erre hívta meg egy tárlatvezetéssel egybekötött találkozóra most azokat, akik írtak novellát a projekthez. Ezen az eseményen vettem részt, ahol a kiállítás kurátora, dr. Bata Tímea vezette körbe a résztvevőket, és lenyűgőző dolgokat mesélt a százéves képekkel kapcsolatban. Inspirálóak voltak a képek, szinte egy időutazáson vettünk részt. A régmúlt emberei és hangulata köszönt vissza a korabeli fekete-fehér fotókon, ami nemcsak a novella írókat, de a kurátor elmondása alapján a múzeumi kollégákat is mélyen megérintették. A régi fotókat és a hozzájuk kapcsolódó mostani írásokat nagy érdeklődéssel fogadták a projektben résztv...
A padlón feküdtem mozdulatlanul, és mintha lassú hömpölygésbe kezdett volna a szoba. A vidéki kúriában voltam, az elvonulásra szolgáló kellemes alkotói házban, amit lelki ecsetek kreáltak a fantáziám belső vásznán. A kúria százéves falai körül hatalmas fák, kert, nyugodt vidék. Belül pedig most épp fekszem a földön, és a padló mintha hullámozni kezdene. Az idő mozgatja, a színek és az ábrák. Öt évnyi lélektani mandalafestmény fekszik előttem a padlón kiterítve. Ezeket az ábrákat figyelem, és mintha egy lélektani hömpölygésbe társult volna be, már nemcsak a padló, hanem a szoba és a ház is, mert mozog, hullámzik, életre kelt. Fekszem a földön, előttem a mandalák, és egy hömpölygő utazás veszi kezdetét. Az időn és a téren át haladok keresztül az ecset sörtéjének mozgása mentén. Tekintetem végigfut az évek alatt megfestett huszonnyolc képen, és mint egy vizuális napló engednek bepillantást az időbe és a lélekbe. Valami felé mintha húzna az ecset. Hullámzik a padló...