Az emberiség nagy tanulságai történetekbe vannak csomagolva. Néhol
szikár, lényegre törő minimalista stílusban előadva, néhol gyönyörű
irodalmi függönybe tekerve. Történetek közt éljük az életünket. Regék,
mondák, szent vallási könyvek, pletykák, sztorik, filmek, mind-mind
történeteket mesélnek. Így tesz Ungvári Tamás is.
Vannak történetmesélők,
akik
mellé érdemes leülni, elcsendesedni és figyelni. Belekezdnek, és hamar
észreveszi a hallgató hogy itt érdemes lesz figyelni, mert nemcsak a
történet, de a tálalás is tanulságos. Mondhatni: mesteri.
Haladva
a könyvben fejezetről fejezetre, azt veszem észre hogy egyre inkább
bólogatok, kuncogok, megmosolygom, majd aztán kételkedem kicsit, újra
elgondolkodom, aztán pedig elámulok. Egyetértek a kiadóval, aki a könyv
hátulján azt írja:
"Ungvári különleges író, megbecsült mester.
Árad
belőle a szellemes mesélőkedv, a történelem és az irodalom áhítatos
tisztelete, a bölcsesség és a részvét. A feledést próbálja legyőzni a
múlt felelevenítésével."
85
Néhány évvel ezelőtt, a 85.
születésnapján arról mesélt hogy, a derűt próbálja képviselni. El tudom
képzelni hogy a 90. születésnapján is egyfajta emelkedett, irodalmi derű
jellemezte volna a stílusos öregurat a Borsalino kalapjával együtt, ha
megérhette volna... Azonban idén nyáron távozott. Egy újabb, másfajta
fejezetét nyitotta ki a halhatatlanság enciklopédiájának.
Vannak történtmesélők, akik mellé érdemes leülni, elcsendesedni és figyelni. Ungvári Tamás ilyen volt.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
