Könnyed nyári ruha, séta a tóparton, a háttérben osztrák popzene,
fagyi, kellemes idill, és nekem mégsem megy ki a fejemből az, amit a
szállodában a takarítónő mondott. Rövid párbeszéd volt csupán, de két
külön világ sejlett fel. Megfigyeltem már sokszor, hogy egy tárgy,
gesztus, egy mondat, szimbólum, vagy bármi egyszerű dolog mennyire más
reakciót vált ki az emberekből. Egy hétköznapi tárgyról is akár teljesen
eltérő véleménye lehet két embernek. Nemcsak, hogy eltérő az a
vélemény, hanem hatalmas szakadék, két külön világ bontakozik ki
ilyenkor. Valami ilyesmi történt most is, amikor a szállodai szobánk
takarítónője kissé bizalmaskodva megjegyezte nekem a folyosón:
Te nem is
vagy igazi turista!Meghökkentem, a napszemüveget
feltoltam a hajamba, a szemébe néztem és érdeklődve kérdeztem, hogy
miből jutott erre az igazán tömény következtetésre. Nem kellett sokat
töprengenie a válaszon, mert látszott, hogy a szállodai világ
élőlényeinek sok éves és elmélyült Attenborough-i megfigyelése áll a
határozott véleménye mögött. Elsöprő lendülettel belekezdett a
magyarázatba:
Láttam egész héten a szobatakarítás közben, hogy ott van
az asztalon végig a laptopod. Még ide is magaddal hozod a munkát, nem
vagy te igazi turista! - zárta a felismerését.
Megvan
tehát a magyarázat oka: egy laptop. Ami csak akkor volt nyitva és aktív
állapotban, amikor én használtam, és feltételezem, hogy a hölgyben nem
egy titkos hacker bújik meg, aki feltörte volna a készüléket, amíg én
jegeskávéztam a bárban, vagy a tóban úszkáltam. Találkozott tehát egy
hétköznapi egyszerű sötétszürke laptoppal (még csak nem is a legnagyobb
márkanévvel) ami lezárva ott volt a szállodai szoba asztalán.
Kétségtelen, a kényelmes használat érdekében viszek hozzá még a
nyaralásra is külön klaviatúrát és egeret, így azok is ott voltak
mellette.
Szokásos takarítói munkák közben,
törölközők, tisztogatás, ilyesmi, mindvégig ott van a szeme sarkában
egész héten az a bizonyos laptop. David Attenborough
körbeszaglászhatná,
megvizsgálhatná a szerkezet páncélját, alaposabb megtekintés esetén a
korát is megbecsülhetné, de nem volt semmi ilyesmire szüksége a
hölgynek. Sokat látott és tapasztalt szeme rögtön tudta, hogy a
turistavilág élőlényei között a készülék nem mást jelent, mint magát a
munkát. A matematika nyelvére lefordítva: laptop = munka. Egyszerű ez,
mint az egyszeregy.
Kellemes hetet töltöttünk a
feleségemmel az osztrák tónál, és a takarítónővel is többször és több
helyen összefutottam. Találkoztunk a vízparton, a szaunák környékén, a
bárban, de még a városban is. Volt, hogy úszónadrágomból víz csöpögött,
izzadt szaunatörölközőktől búcsúztam el, vagy könnyed cipőben és
napszemüvegben sétáltam a városban, de olyan is előfordult, hogy a
vizibicikli parkolását próbáltam profin manőverezni a tóparton,
több-kevesebb sikerrel. Mindahányszor összefutottam a hölggyel, pár szót
váltottunk időjárásról, ilyesmiről, szóval láthatta a boldog
lebegésemet a hotel nyújtotta örömökben. Az a fránya
laptop mégiscsak ott van abban a szobában! És ha már ott van, akkor
bizony az nem lehet más, kérem szépen, csakis munka!
Munkaeszközként
tekintünk az életben sok mindenre. Egy kapára, egy felmosórongyra,
traktorra, fakanálra, vagy akár egy laptopra. A szabadság és az
önmegvalósítás korát éljük, így a munkával kapcsolatos fogalmaink is
átalakultak. Sokan a hobbyjukból élnek. Lehet-e egyszerre hobbyból
kertészkedni és megélni, takarítani, földet művelni, konyhában
tevékenykedni, vagy akár laptopozni? Hogyan nézett ki a munka, mondjuk a
18. században, és hogyan néz ki ma? A témába ilyen fogalmak
beleszövésével nem is terhelném most a nyári olvasóm figyelmét, mint:
munkaidő, munkamorál, munkabér, munkatárs, munkahelyszín, hogy ezek is
mennyi változáson mentek át az évek alatt.
A
szállodai szobában vastag nagy, földig érő sötétítő függöny behúzva,
középen pedig a résre hagyott csíkban napfény ömlik be. Pont annyi,
amennyi kell. A klíma halkan és szerényen hűti a csöndes helyiséget,
miközben én egy pohár ásványvíz mellett ülök és a lezárt laptopot
figyelem. Lassan kinyitom, és tudom, hogy grafikonok nyári hullámzásában
fogok elmerülni. Aztán excel, majd képek, word, és sok minden egyéb.
Magamban már hallom a klaviatúra ütemes kopogását is. A laptop
képernyője a világ hullámzását fogja elém tárni, azt, amire igazán
kíváncsi vagyok. A billentyűzet által pedig az én reakcióm fog a világba
tova szállni, még itt a nyaralás közepette is. Munka lenne ez? Talán.
De egyáltalán nem kényszer, hanem kiváncsiság és öröm. A nyaralásai
alatt, talán még David Attenborough sem hagyta abba, hogy az élővilágot
tanulmányozza. Valami ilyesmit csinálok én is. Kutatok, figyelek,
töprengek.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a
Librariuson >>
