Üdvözlet a kedves olvasónak a kristálytiszta vizéről híres Klopeini tó
mellől! Ausztriában, Karintia varázslatos hegyei közt bújik meg
csendesen ez a kis gyöngyszem. Partján a Hotel Sonne Spa, ahol Zsuzsával
éppen egy kellemes hetet töltünk.
Kilátás a napernyő alól egy jegeskávé mellől. Az idő szép, a táj
gyönyörű, a szálloda remek, a hegyi levegő friss, a tó vize pedig
simogató és valóban kristálytiszta! Töltődünk, tűnődünk, lebegünk.
Úszás, nagy séták, könyvek, finom falatok, panaszra semmi ok.
Két csobbanás közt Spiró új könyvét, a Padmalyt olvasom. Táncsics,
Petőfi, Kossuth, és a többiek kora egy új megvilágításban. Különös
történelmi bája van, hogy éppen Ausztriában olvasom ezt a művet. Sebaj,
van nálam Zeit is, hogy ne csak a múlttal, hanem a jelennel is képben
legyek.
A ragyogó napsütés és a gyönyörű tó mellett a szaunát sem hanyagolom.
Kedvelem, imádom, rajongok ezekért az izzasztó kis helyekért. Tél, nyár,
nem számít. Ráadásul az osztrákok magas minőségben művelik.
Kuruc-labanc ellentét ide vagy oda, bizony, van amit érdemes eltanulni.
Startup világ, innovatív cégek, bukások és sikerek, apró pénzek és
elképesztő vagyonok. Egy olyan történetet hoztam el ide a kolostor
udvarára ismét, ami a befektetéseimhez kapcsolódik, és ami évek óta a
portfólióm része. Ez a korábbiakhoz hasonlóan továbbra sem befektetési
tanács, pusztán érdekes és inspiratív üzleti sztorik, olyanok, amikben
én is benne vagyok, vagy voltam. A befektetési portfólióm kapcsán szóba
kerültek már ingatlanos cégek, repterek, autók, divat, stb., jöjjön most
egy igazán izgalmas téma, a startup világ!
Startra kész nemzet a
címe a fenti képen látható könyvnek, amiben izraeli cégek és emberek
történetei vannak. 2013-ban olvastam és nagyon megfogott. Ekkor már
jópár éve részvényekkel foglalkoztam, és a startup világ, mint
befektetés nem érdekelt, de a mögöttes attitűd, a hozzáállás, és a
körülöttük lévő dolgok azért mégis. A befektetésekben a hagyományosabb
úton járok (Graham, Buffett, Munger, Lynch, Klarman, Ackman, stb.) Ennek
ellenére sokszor olvasok egyéb területekről, mert attól, hogy az ember
nem közvetlenül részese, azért sok tanulsággal szolgálhat. Így kezdtem
neki ennek a könyvnek is, és nem csalódtam.
Ha alaposabban
megnézni az olvasó a borítót, láthatja, hogy az egyik előszót Oszkó
Péter írta a magyar fordításhoz. A médiából ismertem már a politikához közeli munkásságát, de a startup-okhoz kötődő kapcsolata
ekkor világosodott meg bennem, és keltette fel igazán az érdeklődésemet.
Így aztán elkezdtem egyre jobban figyelni ezirányú tevékenységét.
Továbbra is megvolt a magam menete a befektetések terén, de fél szemmel
mindig követtem Oszkó Péter mozgását is. Számomra ez az izraeli könyv
volt egy jelentős kiindulópont Oszkó Péter startup munkásságával
kapcsolatban, bár az ő ezirányú tevékenysége korábbra nyúlik vissza. Nekem ez mégis egy szimbolikus kezdet volt. Aztán pár év múlva jött egy
hír, amire felkaptam a fejem.
Az OXO tőzsdére megy! Egymás után
szivárogtak a hírek, hogy Oszkó Péter befektetési holdingja, az OXO
tőzsdére megy. Úgy láttam szintlépés történik a cégnél. Még inkább
elkezdett foglalkoztatni a dolog. Elindult az ilyenkor szokásos menet,
hírek, interjúk, ilyesmi, aztán meglett az időpont, 2021-ben belép a cég
a tőzsdére, nyilvános részvénytársaság lesz. Ekkor már eldöntöttem,
hogy beszállok, csak ki akartam várni a kezdeti hype lecsendesedését.
Igyekszem óvatos lenni a befektetések során mindig, így ebben az esetben sem akartam eltérni a megfontoltságtól. Eldöntöttem, hogy a befektetési portfólióm egy kis százalékát teszem csak az OXO-ba, és azokat a vételeket is több szinten, több időpontban fogom megtenni, miközben figyelem a fejleményeket. Így is lett. 2021-ben vettem az első OXO részvényeket, és azóta minden évben bővítettem az állományt. Az előírásoknak megfelelően zajlik a tájékoztatás, így a cég rendszeresen és nyilvánosan közli a piaccal, hogy miképpen alakulnak a fejlemények pénzügyileg, stratégiailag, emberileg, szóval, hogyan fejlődik a cég.
2021 óta több minden történt, amiről hosszú listát lehetne írni, azonban most itt csak három jelentős dolgot emelek ki: 1) forintról euróra váltott a részvényjegyzés 2) idén már volt egy jelentős osztalékfizetés 3) a nemzetközi terjeszkedés elősegítéséhez a cég központja átköltözött Rotterdamba.
A befektetések során megtanultam a türelmes várakozás erejét. A semmittevés bölcsességét. A kivárást. Sokszor előfordult már a befeketetésekkel eltöltött több, mint 15 évem alatt, hogy évekig figyeltem egy céget, és csak vártam. Nem csináltam semmit, csak folyamatosan figyeltem a fejleményeket. Kivártam a soromat, vagy a megfelelő alkalmat, árfolyamot, piaci szituációt, szóval a általam ideálisnak gondolt időzítést. Vártam hosszan, és ha eljött az idő, akkor léptem. Ez volt az OXO esetében is.
A következő fejezet pedig ezután jön. Amikor lépett az ember, akkor utána általában egy még hosszabb periódus következik, még hosszabb várakozás. Ülni a pozíción a megfelelő ideig. Nyilván, hogy mi a "megfelelő", az szubjektív, egyéni vagy piac függő. Mindenesetre van olyan cég, amiben már 15 éve ülök türelmesen, és egyelőre nincs tervben a kiszállás. Volt olyan befektetés, amiben "csak" 2-3 évig ültem. Az OXO-val a tervem hosszútávra szól, ha nem jön közbe valami rendkívüli esemény. A türelem nagy dolog, még az intenzíven pörgő startup világban is. A bölcsesség talán ott van, hogy meg tudja különböztetni az ember azt, mikor és hol van helye a pörgésnek és aktivitásnak, vagy mikor és hol van helye a türelemnek és a kivárásnak. Ez pedig nemcsak a befektetésre igaz, hanem az életre is.
Megszokott testrészünk a szemgolyó, benne a fejünkben, amivel jó eséllyel tisztán szemléljük a világot. Ha megállunk viszont egy pillanatra és elgondolkozunk azon, hogy milyen érzékeny kis terület ez, akkor már szinte az isteni teremtés sok-sok csodájának egyikéhez jutunk. A szemüvegesek, kontaktlencsések, és egyéb látási problémával küzdők a mindennapokban érezhetik, milyen ha ez a kis biológiai szerkezet nem 100%-al üzemel. A többieknek viszont teljesen természetes a szem tökéletes funkcionálása. Magától értetődő, hogy működik. Pislog, könnyezik, néz, hunyorít, kacsint, mikor mit.
Ha kiemelnénk a szemgolyót a testünkből, nagyító alá helyeznék, és mellettünk egy professzor elkezdene részletesen mesélni a működéséről, valami csodát láthatnánk. Így van ez a Teremtés millió más testrészével, élőlényével, növényével, állatával, és a világ rengeteg mikroorganizmusával. Döbbenetes, hogy a tudomány már milyen szinten és mélyen térképezte fel az Életet. Tudós szemmel vizsgálva az isteni organizmusok lenyűgöző együttműködését láthatjuk.
Mi történik viszont akkor, ha egy teljesen másik terület, mondjuk a művészet kezd el foglalkozni a szemmel? Mit fedezhetnek fel a kreatív alkotók, a művészek a szemgolyóban? Egy ilyen témájú videót hoztam. Caspar David Friedrich különös világából merítettem ismét. Nem a csöndesen szemlélődő alakjai kerülnek most megfigyelésre, hanem egy szemgolyó. Mit mond erről vajon a művészet, azon belül is Caspar David Friedrich? Könnyen lehet, hogy ő nem mond semmit, hanem csak leteszi alkotását az emberiség közös asztalára, és akik körbeállják a művet, alaposan megnézik és tűnődnek rajta, talán ők látnak meg valamit abban a szemben... ha van ott egyáltalán bármi is...
Töprengés egy önarckép fölött. Kicsit elvont, kicsit irodalmi, sajátosan egyedi, pont úgy, mint egy szemgolyó:
Szép emlékkel gondolok vissza az általános iskolai földrajz atlaszomra,
amit a családi archívum szerencsére meg is őrzött. Rövidgatyás kis
kölyökként néztem az egyszerű térképeket, ahogy mutatták a hegyeket,
tavat és a tengereket. Különös jelek tanították meg, hogy melyik
területen mit bányásznak, és milyen ipar van. Eltérő vonalak jelölték az
országhatárt, folyókat, vagy egy város területét. Csupa érdekes színes
rajz a körülöttünk lévő közeli, és a távoli világokról.
Nagyításhoz, klikk a képekre!
Idővel aztán az ember tudása mélyül, látóköre tágul, és az általános
iskolai földrajz az évek mentén mélyebb társadalmi dolgokkal, komolyabb
könyvekkel is kiegészül. Régiókhoz vallási történetek kezdenek
kapcsolódni, városokhoz kulturális témák, a tengerekhez felfedező hajók,
síksághoz csaták, és szépen lassan elrendeződik az ember fejében, hogy
valójában a földrajz ad hátteret és táptalajt a történelem lépéseinek. A
modern technika ellenére az, hogy a földrajz még mindig milyen erősen
befolyásolja és meghatározza egy térség berendezkedését és motivációit,
azt két remek könyvben olvastam a napokban.
Tim Marshall két könyve: A földrajz fogságában, és A földrajz jövője. Két könyv, közel hétszáz oldal. Ez már nem az általános iskolai szint. Tim Marshall újságíróként dolgozott a BBC-nek és a Sky News-nak, majd önállósodva sikerkönyvek szerzője lett. Műveiben alaposan körbejárja a földrajz által behatárolt lehetőségeket és képességeket. Kitér a hadászatra, politikára, kereskedelemre és vallásra, szóval sok szempontból elemez térségeket. Gondolatébresztőek a sorai, különösen most egy olyan világban, ahol újra területhódításban és háborúkban gondolkodik a nagypolitika. Érdemes ilyenkor megállni, és a mérhetetlen ambíciók mellé odatenni a földrajzi korlátokat is. Kedvelem az ilyen, magasabb nézőpontból a helyzetekre tekintő hűvösebb szemléletet. Sokszor hasznos ez az életben.
Rövidgatyás kis kölyökként érdeklődve és csodálkozva szemléltem ezeket a színes térképeket, néhány évtized után most pedig befektetőként tűnődöm azon, merre hány méter, mennyi is az annyi, és merre hömpölyögnek az osztalékfolyó hullámai. A földrajz mellett pedig egy másik fontos és kihagyhatatlan kérdés: euro, dollár, svájci frank, vagy forint?
A világ dolgain töprengő és széles látókörrel rendelkező értelmiségiként is érdemes az embernek a földrajzzal foglalkozni és a dolgokkal tisztában lenni. Érdemes például képesnek lenni arra is, hogy az ember felfedezze az okát annak, miért kiabálnak hangosan politikusok arról, hogy a nyugat hanyatlik, amikor ők a saját személyes vagyonuk elhelyezését, a gyerekeik oktatását, és az utazásaikat is legfőképpen a nyugati, stabilabb jogrendszerrel és kultúrával rendelkező világban képzelik el. Miért hazudják akkor ennek mégis az ellenkezőjét? A kérdés költői. Művészet az élet, bizony nem más. Művészet és földrajz a titánok gyermekének, Atlasznak a vállán.
Érdemes
szétnézni rajta, mert szóba kerül kortárs irodalom, festészet, film,
pszichológia, befektetés, személyes élmények és sok minden egyéb.
Javaslom nézz szét arrafelé, keress, kutass, tűnődj, gondolkodj,
meditálj az ott elhangzottakon.
Kérdés, óhaj, sóhaj, vélemény, vagy bármi egyéb mondandó kapcsán pedig ha levelet írnál, itt megtalálsz:
kolostorore(kukac)gmail.com
Nyugodtan
írd meg, ami felmerült benned a videók ügyében. Vagy egyebek: kánikula,
könyvek, tőzsde árfolyamok, horoszkóp, politika, bármi ami a
szívedet nyomja, vagy a kíváncsiságodat csiklandozza!
2003 - találkozás a sahaja jóga meditációval.
2008 - elindul a kolostoros blog.
2014 - a meditáción túl, már sokkal szélesebb merítésből kerülnek be témák ide a kolostor udvarára.
Ezeket olvashatod most itt. Kellemes időtöltést kívánok hozzá.