Nagyításhoz klikk a képre!
Ausztria egy apró vidéki városában sétálva döbbentett meg egy pad, ami
hívogatóan és feltűnően állt egy öregek otthona előtt. Odamentem, jobban
megnéztem, és egy pillanatra nem is tudtam, hogy valamifajta Coelho-i
giccs hatása alá kerültem, esetleg egy Niederösterreich-i hagyománytól
szaladt mosolyra a szám, vagy pedig a Kárpát-medencétől néhány
kilométerre megkaptam volna az élet egyik legsűrűbb esszenciális
bölcsességét? Bármelyik lehet!
Lefotóztam a padot és döbbenten
álltam utána még ott a gondolataimmal. A jómódú Ausztriában nyilván egy
öregek otthona is viszonylag kulturált lehet kívül, belül egyaránt. Ezt a
jelenlegit csak kívülről volt módom megtekinteni, de valóban
rendezettség vette körül. Nyírt gyep, szépen vakolt épület, tiszta
ablakok.
Viszont hiába a jómód, azért egy ilyen intézménynek is meg
lehetnek az anyagi korlátai. Nincs végtelenre állítva a költségvetése,
így aztán valószínűleg nem is rendelkezik akkora marketing büdzsével,
hogy a hétköznapi működés közben megszerzett élettanulságot világgá
kürtöljék. Hírvivőként megelégszenek egy egyszerű paddal. Olyannal, ami
ott áll az öregek otthona előtt, bárki leülhet rá a hűs fák árnyékában
és elgondolkodhat a háttámlára írt sorokon: Jeder Tag ist ein Geschenk -
Minden nap egy ajándék.
Egy tinédzser még nem érzi, de ahogy
türelmesen, kitartóan és megállíthatatlanul lépkedünk az öregség felé
vezető úton, egyre többször átéljük. Geschenk ez bizony, nem más. Állj
meg picit és ülj le a padra, nézz fel az égre, végy egy nagy levegőt,
köszöntsd a fákat és a madarakat. Örülj, hogy köztük lehetsz. Ezt üzenik
a világnak az ausztriai öregek.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>