Baden. Erdő.

Hegyen fent.

A múltkor megkezdett Beethoven utat, szintén a badeni hegyek erdeiben folytattuk Zsuzsával tavaszi túrázásunk keretében.

Annyira kellemesek az osztrák erdők, ahogy a túrázók megbecsülik és tisztán tartják őket. Felüdülés a testnek és a léleknek eltölteni a természetben néhány órát.
Ahogy a költő mondja:

 

"Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat"

 

Völgyben lent.

 

Ahogy egyre beljebb haladtunk az erdőben, a túrabakancsom alatt már ütemesen ropogtak a gallyak és a kövek. Az országút hangja egyre kevésbé szűrődött már be a fák közé, átvette helyét a csend és a madárfütty. Kristálytiszta levegő, sebes folyású erdei patak, madárdal és boldog túrázók. Mi kell még? Semmi.

Talán mégis csak annyi, hogy az ember értékelni tudja a pillanatot, és megőrizze a környezetet az utána érkezők számára is. Sétánk közben ilyeneken morfondírozva jutott eszembe a haibun történetek közül az erdészházé:

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés: