Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2011

Egy kolostoros "szimbólumról" bővebben

Kép
3 havonta, minden évszak végén találsz egy kis összefoglalót, amolyan visszatekintést a korábbi hónapok blogbejegyzéseiből. Ezeknél az évszak végi bejegyzéseknél jelenik meg ez a bizonyos "szimbólum". Ez, ami valójában egy teljesen hétköznapi dolog. Ott van minden városban, faluban, tanyán, erdőben, hegyeken, völgyeken szóval sok-sok helyen. Nekem nagyon tetszenek. Mindenhol megfigyelem őket. Ezek pedig nem mások, mint a PADOK! Minden ilyen összefoglaló blogbejegyzés elején padokat láthatsz, az adott évszakban. Padok, amelyek szimbolizálják számomra a megpihenést, a tűnödést, a szemlélődést, feltöltődést, szóval az egész meditációt. Egy padra ha leűlsz, talán még az idő is megáll. Megpihen a tested. Átgondolhatod a dolgaidat. Szemlélheted az embereket, a környéket, és az egész világot. Egy pad lelassít. Jössz, mész, intézkedsz, aggódsz, érzelmi hullámvasútakon száguldasz föl alá, teszel-veszel, aktívan intézed életed dolgait, a padon pedig egy picit kilépsz ebből. Ücsörögsz, ...

Fohász Shri Matajihoz

Csodálatosan megzenésített dal előadásában. Tudom hogy vannak akik nem értik ezt, nehezen tudják befogadni. Nem értik hogyan is lehet Shri Matajihoz "fohászkodni". Nem gond. Én sem értettem. Amíg élt, addig azért furcsállották, hogyan is lehet az, hogy egy élő "valaki"-hez intézünk "kéréseket". A meditálók dilemmájában már szó volt erről. Most miután idén meghalt , akkor újabb kifogások jönnek. Az elme mindig keres újabb és újabb ellenállásokat. Nem gond. Amit ajánlok, hogy ne feszülj rá a kérdésre, pusztán "csak figyeld" magadban a dolgokat, legyen bármi is. Ez a mostani dal, ez a gyönyörű fohász, hindi nyelven fog szólni. A jelentése valami olyasmi, hogy a meditáló jógik kifejezik Shri Mataji és az Ő ereje, Nagysága iránti tiszteletüket, szeretetüket és alázatukat. És kérik, hogy védje meg őket hat belső ellenségtől. A nem tiszta vágyaktól, a haragtól, a kapzsiságtól, az illúziótól, a gyűlölettől és az egótól. Hallgasd meg többször is, ízle...

Az élet csodaszép

Kép
George életében eljön a szörnyű pillanat, amikor végképp feleslegesnek, semmirekellőnek, bukottnak és vesztesnek érzi magát. De vajon tényleg felesleges az ő létezése itt a földön? Vajon tényleg semmirekellő? És hogyan alakult volna mások élete, ha ő egyáltalán nincs is? Ha meg sem jelent volna az életükben, hogyan alakulnak akkor a dolgok? Erről szól ez a kedves kis amerikai film, a 40-es évekből. Az elmaradhatatlan meseszerű, amerikai happy end persze eljön, de ennek ellenére ha hasonló érzéseid lennének, hidd el, Te sem feleslegesen és ok nélkül vagy ott, ahol épp vagy. Ha ezt mégsem érzed, akkor viszont mától legyél ezzel tisztában, élj úgy hogy mások örömet leljenek a létezésedben, és így, " Az élet csodaszép " lesz! (-: Kolostoros MoziHétvége korábbi filmjei: -> A király beszéde >>> Még a legnagyobbaknak is van gyenge oldaluk. A legkiválóbbak is rendelkeznek hibákkal és gyengeségekkel. A nagyság azonban abban áll, hogyan kezelik ezeket! Erről szól ez a film...

Hátrébb az agarakkal!

Kép
Vicsorgó agárként hasítanak érzelmeink az élet versenypályáján, és alig várják hogy darabokra szaggassák a vadul üldözött zsákmányt! Ha kellőképpen felcukkolják őket, és az elérhetetlenségig pörgetik a zsákmányállatot, akkor az összeesésig, utolsó leheletükig, a teljes végkimerülésükig képesek rohanni. Ugyanez a helyzet velünk emberekkel is. Az orvosok gyakran széttárják a karjukat, és nem tudnak magyarázatot adni testi tünetekre, arra hogy miért is robbant le valaki. Nincs fizikai magyarázat. Talán idegi alapon, mondják, és igazuk van. Az ilyen emberben az "agarak" hosszú-hosszú évekig üldöznek vadul valamit, aztán egyszercsak teljes kimerültségben dőlnek össze az élet "versenypályáján". Pedig nem kéne hogy így legyen! Erről szól ez a mai bejegyzés, hogyan kerüld el azt, hogy darabokban kelljen összekaparnod magadat, azaz hogyan lépj hátrébb, hogyan szelidíts agarat. HÁTRÉBB AZ AGARAKKAL avagy fedezd fel, mi is űz valójában! Idegösszeroppanások, feszültségek, kínló...

Közeleg az év vége! Jön a vég éve?

Kép
Lassan búcsút inthetünk a 2011-es évnek. Jön az a bizonyos 2012. Vajon ez lesz a vég éve? Sokat hallani róla. Misztikusok, spirituálisok, meditálók, ezoterikusok, asztrológusok és sok mindenki évek óta izgatottan erről beszél. Sokan már fejfájás szintű tudományoskodást is igyekeznek ráhúzni a témára. Itt most a cikkben nagy igazságtétel nem lesz, csupán egy kis ajánló, hogy mire is érdemes figyelni ezzel kapcsolatban, hogy az ember azért a józan eszénél is megmaradjon, azonban mégiscsak vegye észre a változásokat, amelyek éppen most zajlanak. Ha tud ezzel az átalakulással élni a kedves olvasó, akkor közelebb kerül élete az emelkedettséghez és a harmóniához. Ha nem tud élni ezekkel a változásokkal, akkor élete egyre nagyobb területét fogja jellemezni a feszültség, a szorongás és a félelmek, amelyeket aztán persze továbbra is "segédeszközökkel" igyekszik majd magában tompítani és enyhíteni, pedig van más út is! Erről fog szólni a legújabb cikkem, melyet az alábbi portálokon olv...

"Egyszerűség kontra trükközés"

Ezzel a címmel kaptam levelet a napokban az egyik blogolvasótól. Most Te is elolvashatod, névtelenül persze, hiszen egy nagyon jó témafelvetés van benne. Egy olyan dilemmáról szól, ami sok meditálóban felmerül itt a modern korban, csak mindenkinél picit másképp. Az olvasó levele után azt is elolvashatod hogy én mit válaszoltam számára, aztán pedig megfigyelheted hogy a Te életedben, nálad hogyan is jelennek meg ezek a dolgok. Szóval nézzük a feldobott témát, benne az egyszerűségen és a trükközésen túl, a csatornaépítő szakszervezet és a tao kapcsolatát! "Üdvözletem a Kolostor Őrének! Bár sejtek egy választ, de van egy kérdésem, ami nem hagy nyugodni egy ideje. Előtte felvezetem a problémát. Imádok gondolkodni, problémamegoldani, méghozzá azért, mert amikor sikerül egy agyafúrt és elegáns megoldást találni egy problémára, az jóleső érzéssel tölt el. Ugyanakkor, amikor lehetőségem van választani egy egyszerű, de épp emiatt számomra unalmas, és egy nem olyan egyszerű, viszont épp ezé...